2015. január 5., hétfő

Csöndesen és harsányan

Nem találok dolgokat. Manikűrkészlet, ékszerek, napszemüveg, tejes étkészlet, a húsosból a kések, ezekre emlékszem. Már azt hiszem, mindent átnéztem, mindent kipakoltam, mégsem találom. Nincs kedvem felhívni a költöztetőt, mert ha azt mondja, hogy mindent kiraktak, nem tudom, mit válaszoljak. Talán felhívom az új lakót, de igazából legjobban a dioptriás napszemüveget sajnálom, ha elveszett, azt meg biztos nem hagytam ott.

Egyre inkább belakom a teret. Ma már két ügyféllel dolgoztam itt, a magyarral skype-on, mély, megérintős munka volt. Mivel a mély témával ismétlődően az utolsó perc után jön elő, a kérésére kétszer annyi időben, mint szoktam. A végén mondja, hogy jó volt, de azért majd csak esetenként dolgozzunk kétszeres időben. Az izraelivel ebben a térben. Ez közel nem annyira mély és nem érzelmes. Kicsinek érzem a teret, és túl soknak a fényt. 

A Home Centerben vett égők egyike törött volt, visszaviszem. Ehhez kinézem az interneten, hogy hogyan jutok oda, előzőleg a tulajdonos vitt el kocsival. Ott a "visszavitt áruk" pultjánál mondom, hogy törött az égő, ki akarom cserélni. A hölgy mondja, hogy törésre nincs garancia. Én: "nem tudom használni." Ő bemondja a hangosbemondóba, hogy jöjjön valaki ide az osztályról. Egy idősebb férfi botorkál hozzánk. Elmondjuk, mi az igényem, mondja, hogy semmi baj, menjek vele. A lámpás részhez megyünk, mondja, hogy ehhez kell a főnök. Főnök jön, mondom, törött volt, ki akarom cserélni. Ő: "törésre nincs garancia, csak ha nem működik." Én: "nem tudom használni, mert törött." Ezt a műsorszámot többször elismételjük, ő egyre inkább az orra alatt, én egyre hangosabban. Már gyülekeznek a nézők, amikor megunva, hogy héberül ismételgetem ugyanazt a mondatot, átváltok angolra. Ő is vált, a dal szövege ettől nem változik, csak ő egyre halkabb, én egyre hangosabb. 

Megérti, hogy nem szabadul tőlem, odamegy a polchoz, kivesz egy égőt a dobozból, ideadja, elveszi a töröttet, én megköszönöm, és elindulok. Az idős férfi jön velem, és mosolyogva mondja, hogy ezt a főnök nélkül nem tehette volna meg. Nagyon megköszönöm neki, aztán elégedetten indulok további kellékeket vásárolni. Veszek pamut rongyszőnyeget és étkészletet. 

Csak a hazafelé úton jövök rá, hogy a főnök szégyellte a vitát, azért beszélt egyre inkább az orra alatt. Én meg konstatáltam ezt is, azt is, hogy gyülekeznek az érdeklődők, de akkor ez nem zavart. Most sem zavar, inkább örülök, hogy tudok harsány lenni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése