Tegnap egy 23 éves palesztin fiú a zöld vonal mögül Tel Avivban a buszon késelt. A sofőr lefújta bors-sprével, kinyitotta az ajtót, az utasok menekültek. A fiú futás közben még leszúrt hátulról egy menekülő nőt. Erről video felvétel van. Aztán két biztonsági ember, aki látta a menekülőket és a késelőt, üldözni kezdték, lábon lőtték, és elfogták. A Hammasz bátor hősként ünnepelte a fiút, és további hasonló beszivárgásra és tettre ösztönzi a palesztinokat. Több súlyos sérült van.
Ilyen országban élek. Itt nem csak szavakkal, hanem 30 centis késekkel zajlik a harc. Ha nem nézem a híradót, semmit nem veszek észre.
Ma tanítottam a Bar Ilanon. Gyakoroltak a hallgatók, és furcsa, természetellenes volt nekik a gyakorlás. Furcsán, kifordultan ültek. Megszakítottam a folyamatot, kérdeztem, hogy beavatkozhatok-e, és tehetünk-e kísérletet. Valójában már beavatkoztam, mondták, hogy igen. Először megkértem a klienst, hogy üljön úgy, ahogyan kényelmes. Elrendezte magát, természetesebb pozícióba, és úgy, hogy mindenkit lásson. Akkor megkértem a tanácsadóját, hogy üljön úgy, ahogyan neki kényelmes. Átrendezte magát. Amikor mindketten azt mondták, ez nekik jó, akkor visszaültem a helyemre, és folytatták. Megváltozott a kliens hangja, otthonosabb lett. Azt csak részben értettem, miről beszélnek.
A visszajelzések után kérdeztem, dolgozzak-e valakivel. Volt vállalkozó, kiültünk, dolgoztunk. Elsősorban azon, hogy kényelmes legyen neki a helyzet. Aztán egy témán, amit én gondoltam, de ezt ő nem tartotta témának, úgyhogy elengedtem. Meglepte őket, hogy egy ilyen akvárium-gyakorlat mennyire természetes lehet, Megértették, hogy 1. nem kezdünk témába, amíg nem ülünk kényelmesen, 2. a terepautó is behozhat témákat, nem csak az ügyfél, 3. ha behozunk témát, és ez nem felel meg az ügyfélnek, akkor az nem téma. Rájöttek, hogy a hitelesség fontosabb, mint a teljesítmény. Aztán beszéltünk arról, hogy mi van, ha célja van a tanácsadásnak, és hogy gyerekekkel hogyan működik a dolog, merthogy ők iskolai tanácsadók.
Ha fura az, hogy ezt a két dolgot írtam le, megértem. Itt ez van.
Ilyen országban élek. Itt nem csak szavakkal, hanem 30 centis késekkel zajlik a harc. Ha nem nézem a híradót, semmit nem veszek észre.
Ma tanítottam a Bar Ilanon. Gyakoroltak a hallgatók, és furcsa, természetellenes volt nekik a gyakorlás. Furcsán, kifordultan ültek. Megszakítottam a folyamatot, kérdeztem, hogy beavatkozhatok-e, és tehetünk-e kísérletet. Valójában már beavatkoztam, mondták, hogy igen. Először megkértem a klienst, hogy üljön úgy, ahogyan kényelmes. Elrendezte magát, természetesebb pozícióba, és úgy, hogy mindenkit lásson. Akkor megkértem a tanácsadóját, hogy üljön úgy, ahogyan neki kényelmes. Átrendezte magát. Amikor mindketten azt mondták, ez nekik jó, akkor visszaültem a helyemre, és folytatták. Megváltozott a kliens hangja, otthonosabb lett. Azt csak részben értettem, miről beszélnek.
A visszajelzések után kérdeztem, dolgozzak-e valakivel. Volt vállalkozó, kiültünk, dolgoztunk. Elsősorban azon, hogy kényelmes legyen neki a helyzet. Aztán egy témán, amit én gondoltam, de ezt ő nem tartotta témának, úgyhogy elengedtem. Meglepte őket, hogy egy ilyen akvárium-gyakorlat mennyire természetes lehet, Megértették, hogy 1. nem kezdünk témába, amíg nem ülünk kényelmesen, 2. a terepautó is behozhat témákat, nem csak az ügyfél, 3. ha behozunk témát, és ez nem felel meg az ügyfélnek, akkor az nem téma. Rájöttek, hogy a hitelesség fontosabb, mint a teljesítmény. Aztán beszéltünk arról, hogy mi van, ha célja van a tanácsadásnak, és hogy gyerekekkel hogyan működik a dolog, merthogy ők iskolai tanácsadók.
Ha fura az, hogy ezt a két dolgot írtam le, megértem. Itt ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése