Butulok ...

... már a fejlövés előtt, aztán tovább. Az interneten a Lumosity értékeim 5 %-kal alacsonyabbak, mint a legmagasabb érték. Ez nem tűnik soknak, de mégis. Megállt a csökkenés, annak ellenére, hogy úgy döntöttem, nem erőlködöm. Most nagyjából egyhelyben állok. 

A magyar háziorvosom azt mondja, hogy ha a 180-as IQ-mból csökkent 20-szal, senki nem veszi észre. Igaza van, bár a 180-as szám erős túlzás. 

Amikor úgy döntöttem, hogy nem erőlködöm, akkor az volt bennem, hogy nem az eszem számít. Most ki fog derülni, hogy kinek az számít, kinek nem. Vajon ki szeret/tisztel akkor is, ha nem vagyok olyan bazi okos. Olvasom a Pszichoterápiát, és azt veszem észre, hogy nem érdekelnek az elméletileg jól felépített tanulmányok. Az érdekel, ami megérint.

Azt veszem észre, hogy a korábbinál is érdektelenebb vagyok az udvariassági köröknél, vagy amikor valaki ismételget valamit. Ilyenkor hallgatok, kivárom, hogy abbahagyja. 

Az itteni háziorvostól megkérdeztem, hogy böjtölhetek-e. A válasza szerint ő liberális a böjt tekintetében, aki akar, az böjtöljön. Említettem, hogy az egészségügyiek azt mondták, napi két-három liter vizet kell innom. Erre ő: igyál két litert böjt előtt, három litert utána. Ebből kiderült, hogy ő is egyike azon vallástalanoknak, akik idegesek lesznek vallási elkötelezettségtől. Aztán finomított, mondván, ha fájni kezd a fejem, igyak. 

Megkérdeztem a rabbit is. Megerősítette, amit az orvos mondott, hogy igyak. Ő még liberálisabb, mert mondta, hogy egyek is, ha arra van szükségem, és ne érezzem ettől rosszul magam. 

Ma megtudtam Micikétől, hogy ha el van tolva a böjt, mint most is, mert pont szombatra esett volna, akkor mindenféle engedmények vannak, aki állapotos, beteg vagy szoptat, azoknak nem is kell böjtölni. Elégedett vagyok azzal, amit tettem. 

Egyébként is most rájöttem, hogy nem a nagy szenvedés a lényege a Tisa Beávnak. Ha nagyon szenvedek, akkor nem is tudok másra gondolni, mint a saját testi szenvedésemre. Csak annyi kell, hogy kilássak belőle. Na most én nem látok ki. A túlélésért küzdök. Most látom, mennyire erős az élniakarás bennem. Nem az, hogy adjak a világnak, csak az, hogy éljek. Van ebben valami megnyugtató. Valami, ami nem a külvilágnak megfelelés. Közben néha rettegek, hogy lesz-e fejlövésem akkor, amikor senki nincs a környéken. Pedig nem valószínű, eddig mindhárom akkor volt, amikor volt körülöttem valaki. Valahogy pont akkor történtek.

A nappaliban tönkrement a légkondi. Ez nagyon gáz, 30 fok van bent. Hívtam a tulajt, ki volt kapcsolva. Hívtam a feleségét, mondta, hogy szól a tulajnak. Amíg nem lesz megcsinálva, minden nap hívom őt.

A telepesek és én

A zöld vonal mögött volt magyar találkozó. Zoli kérdezte őket, hogy engem miért nem hívtak meg. A válasz szerint én nem megyek a zöld vonal mögé. Csakhogy én ilyet nem mondtam. Voltam is a zöld vonal mögött, és ha hívnak, megyek is. De lakni nem mennék oda. 

Ezek szerint elért az izraeli társadalom kettéosztottsága. A telepesek és a telepeket ellenzők nem beszélnek egymással. Pedig szívesen elmentem volna, ha hívnak és éppen itt vagyok. Érdekelnek. 

... és utána

Az orvos be akart szereztetni velem valami mágnest, hogy ha elállítódik a fejemben a szelep, ne kelljen újra kinyitni. Mármint a fejemet. Mágnesem nincs, nem volt raktáron, a szelep egyelőre működik. 

Nem tudom, miért akartam annyira gyorsan visszajönni. Talán hogy megint normális embernek érezzem magam. Ehhez képest akkor jöttem rá, hogy mennyire magányosnak érzem magam, amikor Pisti felhívott, és ez nagyon jól esett.

A betegségnek az a hatalmas előnye, hogy megmutatja, kire miben számíthatsz. Micike, amikor megtudta, mi van, elkérte a címemet, a fiaim telefonszámát, és mondta, hogy minden nap hívjam fel. Tiszta, nyers praktikusság. Semmi spirituális izé, csak életmentő gyakorlatiasság. 

Nincs kedvem dolgozni. Most afelé hajlok, hogy visszaköltözöm. Nem akarok azért sokat dolgozni, hogy fenntartsam ezt az állapotot. Senki nem tart itt. Az ünnepeket arra fogom használni, hogy el tudjam dönteni.

A zseniális Netanjahu nem tudta elérni, hogy ne legyen egyezség. Miért is tudta volna. Egyébként is Iránnak nem Izrael ellen kell az atombomba, hanem hogy újra nagyhatalom lehessen. Perzsa birodalom, szemben a szaud-arábiakkal. Izraellel nem kezd ki, az Amerikát jelentené ellenségként. 

Ma dolgoztam az izraeli ügyfelemmel. Megint kóstolgatott, hátha a műtétem miatt nincs elég erőm, de nem hagytam. jó volt, szerencsére sokkal jobb állapotban van, mint legutóbb.

Vasárnap találkozom az angol gestaltossal. 

Fejlövés

Nem, nem estem össze az utcán. Ki sem jutottam az utcára. 

Hétfőn még dolgoztam. Ebből mára semmi nem maradt az emlékezetemben. Az egyik ügyfélnél jegyzeteltem, a jegyzeteim megvannak, értelmes és összefüggő. A másikat utólag megkérdeztem, hogy dolgoztunk-e, és min. Amikor olvastam a leírását, visszatértek az emlékeim.

Amikor Kata aznap kérdezte, hogy mi a válaszom a kérdésére, fogalmam nem volt, mi volt a kérdése, bár tudtam, hogy korábban már felfogtam. 

Barbi kérdi, hogy mi az első emlékem. A fejem és a lábam mellett két ember megfogja a lepedőt, összegyűri, hogy nagyobb részt fogjon fel vele, majd áthajít mint egy hullát az ágyról a hordozó kocsira. Ez megismétlődik, csak  a kocsiról az ágyra. Vidámak voltak és lendületesek. 

Most csönd van és magány. Jött az a mondat, hogy "mi a fasznak ugrálok?" Csak a mondat volt, nem tudtam egészen, mit jelent. Most érkezik a mondat értelme. Az életemről szól. Vannak hosszú távú céljaim, és vannak emberek, akiknek a közreműködése szükséges a célok megvalósításához. Ők teszik is, amit tudnak, de az néha nem elég. Akkor igyekszem, törekszem, aktív vagyok, többet teljesítek, mint amire ... nem tudom, hogyan fejezzem be. 

Ez a mi a fasznak ugrálok. Nem tudom, hogy szükség van-e az ugrálásra, de ki akarom próbálni a nem ugrálást, nem teljesítést, nem megfelelést. Ha a tanítványaim tanulni akarnak tőlem, akkor most itt az ideje, hogy ezt tanulják. Ha ez nem érdekli őket, akkor így jártunk. 

Ha nem dolgozom, nem lesz pénzem a kettős életre. Fontos következményei lesznek egy ilyen döntésnek.