2015. szeptember 24., csütörtök

Mit is írjak?

Hmmm. Mit is írjak? 

Kérdezik, hogy hogy vagyok. Néha kihallom a kívánságot, hogy azt mondjam, jól. Olyankor azt mondom, jól. Ha nem jön ez a kívánság ilyen erővel, akkor azt mondom, amit éppen érzek vagy gondolok. Ez többnyire nem az, hogy jól. 

Bár ez fifikás, mert amikor valakivel beszélgetek, nem vagyok egyedül, attól már jobban érzem magam. 

Rájöttem, hogy attól szorongok, hogy hogyan fogom lezárni az izraeli életemet. Lehet, hogy valójában jól is lennék, ha nem szoronganék. Már a felismerés is örömet okoz, talán még azt is tudni vélem, hogy mit kell tegyek. Amikor aktív vagyok, akkor az aktivitást érzem, nem az energiahiányt. 

Sokat vagyok egyedül, és ez most nem jó nekem. Amikor van velem valaki, az jobb. 

Már megszoktam a gondolatot, hogy visszaköltözöm. Egyelőre nem hiányzik Izrael, bár amikor fázom, akkor igen. Még szerencse, hogy olyan melegek vannak.

N. még mindig nem talált állást, mióta visszajött. Úgy van ő ezzel, mint én a férjkereséssel, nagyon akarja, de amikor szembejön egy, garantáltan nem elég jó. Ez felvidít. Ő sem nyugtalankodik emiatt, én sem. Ő biztos benne, hogy fog találni, én meg abban, hogy elég jó az életem férj nélkül is ahhoz, hogy ne kössem össze magam olyannal, aki nem emeli az életem színvonalát, hanem rontja.