Vegyes: fájdalom, fáradtság, harag --Öröm

P-sal elmentem megnézni A létezés eufóriája c. filmet. Utána beszélt a kormányból valaki, és teljesen meglepett azzal, hogy azt mondta, a magyar közigazgatás nélkül nem gyilkoltak volna le annyi zsidót. Azt hittem, partizánkodik. Aztán kiderült, hogy a kormány politikája változott meg ilyen értelemben.

Még így is örültem, hogy elkezdődik a magyar felelősségvállalás. Az ATV-ben Rónai Egon azt kifogásolta, hogy úgy fogalmaztak, hogy nem védte meg a magyar állam a zsidókat, meg hozzáteszem a cigányokat sem. És aztán Gábor Györggyel arra jutottak, hogy saját magától, vagyis a magyar államtól nem védte meg őket.

A közvetlen rokonságomból két unokatestvérem veszett oda az édesanyjukkal együtt. Az egyik 13-14 éves volt, a másik 15-16. Időnként eszembe jutnak.

A múlt heti coaching tréning után annyira fáradt voltam, hogy csütörtökön rossz kedvem volt. Örülnöm kellett volna, mert jól sikerült a program, de nem tudtam örülni. Most már ideje, hogy abbahagyjam. Most két coaching ügyfelem van elvileg, akik pro bono ügyfelek, de most egyik sem jön. Az egyik vidéki, a másik nagyon elfoglalt.

Egy kissé aggódom amiatt, hogy négy évig fogom tanítani a terápiás csoportot, vajon hogyan fogom bírni.

Nekem kellett volna megtalálnom egy forgatókönyvet, akivel voltam hospitálni, az rám tolta. Én mindent megnéztem, nyomát sem találtam. Dühös lettem, arra, aki rám tolta, aztán azt gondoltam, hogy bármikor kiléphetek ebből a csoportból. D. azt mondta, hogy lehet, hogy ott sem voltunk. Ennek örültem, hogy segít kimenteni ebből a helyzetből.

Azt hiszem, még mindig nem bocsátottam meg nekik, hogy nem akartak korábban dolgozni velem. Azon gondolkodom, hogy meg kellene-e bocsátanom, vagy benne maradni a sértettségben. Egyedül D. mondta akkor, hogy szégyelli magát. Ezt úgy tekintem, hogy bocsánatkérés. A többiek azóta sem. Persze én sem jelzem, hogy ezt várnám. 

Marad a lehetőség, hogy kilépjek.

Kicserélték a vízórát. Október óta kínlódtam a cserével. Egy csomó pénzem ráment, és idegességem. De most végre megvan 8 évre. Hurrá!

Nincs kedvem ...

Nincs kedvem a munkanapokhoz. Pedig nincs sok dolgom. Holnap csak fel kell hívnom a vízóracsere kft-t, hogy kihívjam a szerelőket, mert át kell szereltetnem a vízórát. De ettől fázom.

Marci azt mondta, hogy ha már háromszor használom a Zsigmondy kártyát, akkor már megtérül. Úgyhogy három nap egymás után elmentem az uszodába. Kb. annyi volt a fele ár, mint amikor rendszeresen jártam.

A medencében egy középkorú nő, aki egy másik nővel úszott és beszélgetett, rám szólt, hogy nem jó helyen úszom. Mert jobboldalon kell úszni mindkét irányban. De ezt olyan kísérőszavakkal fűszerezte, mint gyagyás és agyalágyult. Erre nem szóltam egy szót sem. Amikor megint szólt, mert középen úsztam, akkor utána úsztam, és kérdeztem, hogy észrevette-e, hogy ő is középen úszott. Mondta, hogy igen, mert más is rossz helyen úszik, mint én. De ekkor már nem tette hozzá a fűszerező szavakat.

Még sokáig bosszankodtam, de aztán gondoltam, hogy szegény, sokat bosszankodhat, mert gyakorlatilag senki nem úgy úszik, ahogy ő jónak találja. Aztán megnyugodtam.

Szilveszterkor volt egy üveg pezsgőm, de 11 felé annyira álmos lettem, hogy inkább lefeküdtem. A gyerekeknek írtam, hogy nehogy megijedjenek, ha nem válaszolok. Lefeküdtem, és rögtön elaludtam. Másnap úgy ébredtem, mint más vasárnapon. Elmentem futni, aztán dolgoztam az emailjeimmel. És arra jutottam, hogy nincs kedvem a munkanapokhoz.