Szombat, vasárnap

Zs-nél szombatoltam Jeruzsálemben. A hetvenes években épült panel lakótelepen laknak, de ez nem látszik, mert a kötelező jeruzsálemi fehér kővel vannak a max. hatemeletes házak bevonva, rengeteg fával, bokorral a környéken. Hatalmas nappali, élhető méretű konyha, két hálószoba, háromfelé néz, az óvárosra, és Jeruzsáelem más részeire, naplementével megtűzdelve. 

Konzervatív zsinagógába megyünk péntek este, szombat délelőtt. Sokszögű épület, talán a hatágú csillag ihlette. Nem nagy, 60-80 ember fér bele. Vegyesen ülnek, nincs nőket, férfiakat elválasztó mechice. Véletlenül a közösség bolondja mellé ülök, úgy tűnik, alszik, de néha az ének végefelé elbőgi magát, folyik az orra. Zs mondja, hogy őt is felhívják a Tórához, minden áldást tud, aztán mindenki kezet fog vele, mint a többiekkel. A közösség rabbija is itt van, bár éppen szülési szabadságon van, két hete szülte a negyedik gyerekét. Gyönyörű, sötét hajú, világos bőrű telt nő, sugárzik belőle az energia. A férje az előimádkozó, a gyerekek mezítláb rohangálnak, játszanak közben. 

Egyszer Londonban voltam konzervatív sulban, nem tetszett, kórus volt, mintha keresztény templomban lennék. Aztán Floridában, az sem tetszett, rideg volt, és nekem furcsa volt, hogy mögöttem férfi ül. Ez tetszik. Barátságos, családias. Otthonos, hogy szombaton felváltva hívnak fel férfit, nőt a Tórához. Lehet, hogy áttérek a konzervatívokhoz? Azért villanyt nem akarok gyújtani.

Találkoztam N-ékkel, férj, feleség, gyerek. Felajánlottam, hogy vigyázok a gyerekre. Most találkoztunk először, az Ichilovnál kávézunk. Kisember először visszavonultan szemlél engem, majd félóra múlva aszongya, hogy "szeretlek téged, mert szép a hajad és a szemüveged." Boldogan megköszönöm. Már ezért érdemes volt vörös bozontot növeszteni. Az említett szemüveg az a Ray-Ban napszemüveg, amelyik egy kollégám szerint az SzTK-s vakszemüvegre hasonlít.