Alakulok ...

Egy jóképű izraeli figura, akit nem ismerek, bejelölt a Linkedin-en még korábban, és most megkérdezte, hogy mivel lehet a segítségemre. Megírtam neki, azzal, ha szerez nekem angolul beszélő izraeli ügyfelet. Azóta nem írt, csak tovább osztogatja az okosságait a Linkedin-en. Ezek szerint nem erre számított, hanem hogy mondjuk megkérdezem, ha karba tett kézzel ülök, akkor hány százalékot veszítek az üzletből. De engem meg ez a bullshit pont nem érdekel. 

Vera megkérdezte, hogy most, hogy van unokám (HURRÁ!), visszaköltözöm-e. Megütött a kérdés, és nem is tudok rá hirtelen válaszolni. Kicsit elbizonytalanodom, hogy hol a helyem. Magyarországon nem, a gyerekeim közelében igen. Nem tudok dönteni, ez zavar. Lehet, hogy ez az a helyzet, amiből nem tudok 100 %-os eredménnyel kijönni. "Nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret." Egyelőre csinálom tovább, mint eddig, aztán majd meglátom.

Iszonyú sok a dolgom. Reggel még lassacskán kezdek a napba, aztán amikor nekiállok dolgozni, akkor belefeledkezem. A hivatalos emailjeimből a nem olvasottakat letornáztam nullára. A négyszázsok magánemailnél leiratkoztam egy csomó automatikusan kapottról, most 110 körül járok, és ma már nem nőtt a számuk annyira, mint eddig. Ezt némi lelkifurdalással teszem, azt hívén, hogy nekik fontos, hogy pont nekem, ErősIlának érkezzen a levél, de ahol megkérdezik - a gép, automatikusan - hogy miért iratkozom le, mindenhol beírom, hogy mert túl sok automatikus emailt kapok. 

A buszon a sofőr leszálláskor becsukja az ajtót. A magam számára is meglepően hangosan és éles hangon kiáltom: NAHAG. Meghallja, kinyitja. A boltban olajbogyót akarok venni, ehhez doboz kell, ami nincs kikészítve, hanem a pultnál kell kérni. Egy nő szeletelgeti a sajtot, szólok neki. Álmosan rámnéz, majd folytatja a szeletelést. Dühös leszek, szólok a húsospultnál, ahol egy másik nő szeletelgeti a felvágottat. Rámnéz, majd unottan folytatja. Várok. A sajtos kiszolgálja a vevőt, majd a következőhöz fordul, hogy mit kér. Itt elszakad a cérna, és hangosan kérdezem héberül, hogy miért kell nekem egy dobozra várnom. Gyorsan válaszol, hogy mert nem tud egyszerre két dolgot csinálni, de közben hátrafordul, és kirakja a dobozokat. Elégedett vagyok a fellépésemmel. 

A mobiltársaságnak telefonálok, mert 300 sékeles számlát kapok. Háromszor hívom őket, megnyomom az angolt, mégis a gép egy idő után héberre vált, majd szétkapcsol. Negyedszerre sikerül élő emberrel beszélnem, aki héberül hadarva mondja, hogy Magyarországon telefonáltam. Mondom neki, hogy vagy lassan beszéljen, vagy angolul, és tudni akarom a részleteket, mikor mennyit telefonáltam. Nem lassít, amikor már harmadszor visítom a telefonba, hogy lassabban, akkor megszűnik a vonal. Na, ennyi kell nekem, felmegyek a honlapjukra, megkeresem a kapcsolatot, azon belül kiválasztom az ombudsman panasz lehetőséget, és ékes - nyilvánvalóan hibás - héberséggel megírom a történetet, hozzátéve, hogy ez szemtelenség, és nincs rendben, és követelem a normális szolgáltatást magamnak, és azoknak, akik nem beszélnek jól héberül. Kiváncsi vagyok, mit válaszolnak. Jó iskola ez a hely.