Voltam az EAGT (European Association for Gestalt Therapy)
General Boardjában utoljára. Eddig sem mentem, már egy hosszú ideje, mert beteg
voltam, és most mondtam annak, aki engem helyettesített, hogy most megyek, ne menjen.
Hebegett, majd kiderült, hogy az elnökség már úgy döntött, hogy levált engem.
Nem a betegségem volt az oka, hanem az, hogy nem akarták a kettős funkciót.
Merthogy én már az Intézetet képviselem inkább, mint az Egyesületet. A Budapest Gestalt Intézetet. Az ő
dolga lett volna megmondani, de húzta-halasztotta. Szerintem félt tőlem.
Nagyon jó volt Groningenben, csak nagyon hideg. Az emberek
örültek nekem, és én is nekik. Régen láttuk egymást.
A munkahelyemen kiütöttek egy falat, és kivettek egy ajtót. Bejöttem, amikor zajlott a munka, dobozokban volt minden, és zaklatott lettem. Dia kérdezte, hogy mi van velem, rámutattam a dobozokra, és mondtam, hogy ez. Úgy látszik, még nem éltem túl az otthoni felújítást. Most már csend van, tisztaság, még rend nincs. Beültem egy sarokba, itt jó. Belátom az egész teret. Egyszer azt olvastam, hogy a nők sarokba szeretnek ülni, ott nem kell félni hátulról támadástól. Hát ha ez igaz, akkor rám igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése