Berepült hozzám egy halott csótány. Legalábbis reggel a konyhakövön feküdt hanyatt. Tisztelettel kerülgettem, nem akartam megzavarni, de közben megfigyeltem. Elég elegáns állat. Viszonylag lapos, aranybarna, és nagyon-nagyon hosszú az az izé, ami a fejéből jön ki. Aztán kidobtam szegényt. Hoztam Budapestről csótánycsapdát, de nem vagyok biztos, hogy az izraeli csótányok ugyanazt a szex-feromont használják, mint a magyarok. Még nem néztem meg, van-e benne áldozat.
Arra gondoltam, hogy milyen zseniálisan egyszerű és tiszta ez az ember, és milyen felemelő, amit tesz. Magamat hasonlítom hozzá, és arra jutok, hogy amit ő tesz, az túléli, amit én, az velem fog eltűnni. Még néhányan, akik tőlem tanultak, mesélni fognak rólam, de rendszert nem építek.
Meghívtak Budapesten a Pszichoterápia konferenciáján arra a kerekasztalra, amely az idegen nyelven folytatott terápiáról és tanácsadásról szólt. Nagyon élveztem, és amikor utána odajött valaki, hogy mennyire jó volt, akkor láttam magam, mint egy filmben, hogy milyen szenvedélyesen beszéltem Izraelről, az itteni munkáimról.
Valakivel a kapcsolatunkról beszélgetek a skype-on. Gyorsan mélyre merülök, elveszítem a kontrollt. Megszakad az internet kapcsolat. Mire helyreáll, én is helyreállok. Még mondja valaki, hogy nincs gondviselés!
Három PR szakember összeállt arra a projektre, hogy Erős Ilából sztár legyen Izraelben. Ezt ők fogalmazták így meg. Nagyon élvezem a beszélgetéseinket, és az a csoda történik, hogy amikről beszélünk, azok életre kelnek, szinte maguktól. Most már lassan be kell számolnom nekik, miket teszek az ő távoli támogatásukkal.
Mivel meghívtak vastagbél tükrözésre, és nem tudok ellenállni a meghívásnak, kaptam az orvostól valami szert, amit a vizsgálat előtt kell bevennem. Márciusban írta fel, júniusban lesz a vizsgálat, úgyhogy most elmentem, hogy kiváltsam. A közeli bevásárló központban van illatszerbolt, annak egy része patika. A bejáratnál van egy gép, azon le kell húzni az egészségbiztosító kártyát, benyeletni vele a receptet, kapok egy sorszámot, azzal megyek a patikusokhoz. Kivárom a soromat, odaadom a receptet, mondja a patikus, hogy ez lejárt. Márciusban kellett volna kiváltanom.
Elrohanok a rendelőbe, ez szintén a bevásárló központban van, csak a másik épületben, szerencsém van, éppen van rendelés, valaki van bent, a kint lévő listán látom, hogy tízpercenként van egy beteg, és most éppen húsz perces rés van, így van esélyem, hogy időpont nélkül bemenjek. Be is jutok, mondom az orvosnak, hogy új recept kell. Megcsinálja, rohanok vissza a patikába, gépnél kártya le, új recept benyeletve, sorszám a kezemben, újra várok a soromra. Patikusnak odaadom az új receptet, hozza a kétféle szert, amikor észreveszi, hogy az egyik nem az, ami nekik van. Mondja, hogy menjek vissza az orvoshoz, mert amit felírt, sehol nem fogom megkapni.
Rohanok a rendelőbe, várok, éppen bent van valaki. Jön egy fiatal férfi, beszélgetünk, mondja, hogy munkanélküli, és hiába mondják, hogy sok munkahely van, neki több ismerőse is munkanélküli. Nyílik az ajtó, kijön a beteg, berontok, mondom az orvosnak, mi van. Elnézést kér, új receptet ír. Rohanok vissza a patikába, gépnél kártya le, új recept benyeletve, sorszám a kezemben, újra várok a soromra. Patikus meglát, odaint. Odaadom az új receptet meg a régit, ideadja a szereket, sok szerencsét kíván. Hát akkor ez megvan.
Holnap megyek a problémás gyerekek iskolájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése