Látok egy szerelmet. A férfi 80+, a nő 70+, és mindent megtesz, hogy a férfi éljen. Ő is mindent megtesz, hogy éljen, talán mert tudja, hogy a felesége addig él, amíg ő.
Yael mesél a barátaikról. Magyar házaspár, itt Izraelben. 60 évig éltek együtt, amikor a férfi meghal. Ha felhívták az asszonyt, mondja, hogy a férje csak leugrott, nemsokára hazajön, hiszen tudod, hogy mindig csavarog. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy végleg elment. A gyász fázisaiból megragadt az elsőnél, a tagadásnál. Pszichiátriára viszik.
A családban tragédia történt. Az unoka felesége nyolc hónapos terhesen elvetélt, majdnem elvérzett. A férje sírva könyörgött az orvosoknak, hogy mentsék meg a feleségét. A feleség az intenzíven, amikor a férjét beengedték hozzá, mondta a nővérnek, hogy szóljon az anyósának, vigyázzon a fiára, mert nagyon rosszul néz ki. Az egész család felváltva őrzi őt, meg a gyerekeket. A négyéves kislány, amikor beengedték az anyjához, szemére hányta, hogy hazudott, mert azt mondta, hogy kistestvérrel fog hazajönni, pedig nem, és ezért ő inkább a nagymamához költözik. Az orvos kifordult a szobából. Aztán az óvónéni elmagyarázza neki, hogy a kistestvére meghalt, és most a mennyben vigyáz rá.
Mi ez itt? Ha brazil szappanoperában látom, megkönnyezem, de azt gondolom, ez giccs. Ez a valóság. Számomra ismeretlen valóság. Nem ismerem a kapcsolatoknak ezt a fájdalmasan szép mélységét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése