Új Kelet - Az életúnt nagypapa

Kedves Ilona!

Segítségét szeretném kérni, mert mostanában alig bírom kimozdítani drága édesapámat a lakásból, pedig még csak 75 éves és hála a Teremtőnek jó kondícióban van. Felénk Éjláton az év nagy részében tényleg nagyon meleg van, leginkább csak kora reggel vagy késő este érdemes az utcán tartózkodni, de szerintem ez nem igazolja édesapám bezárkózottságát. Hetente kétszer-háromszor a gyerekek vagy az unokák felkeresik, de mióta édesanyám elhunyt a papa láthatóan nagyon magányos. Ellátja magát és a háztartást, mi is rendszeresen viszünk neki főttételt, de vásárolni sem akar kimenni a lakásból, pedig mint mondtam szerencsére a fizikai állapota nagyszerű, csak a kedve búskomor. Arra gondoltam talán közelgő születésnapján meglepnénk egy kutyával, ami kicsit rászorítaná, hogy rendszeresen eljárjon sétálni, legalább a környékre. Amikor még otthon voltunk, mindig volt kutya a háznál és édesapám szerettel gondoskodott róluk. Mit tanácsol, lepjük meg egy kölyök kutyával, ami ugyan több gondozást igényel kezdetben, de várhatóan hosszú ideig lehet a papa társa vagy inkább egy fogadjunk örökbe egy idősebb, nyugodtabb kutyát, amelyik már nem szeleburdi.

Katalin


Kedves Katalin!

Mindig elámulok, azt látván, mennyire erős Izraelben a generációk gondoskodása egymásról. A nagyszülők az unokákról, a felnőtt gyerekek az öregekről. Most az Ön levele is ennek példája.

Édesapja elvesztette életének fontos részét, az élettársát, és ezt láthatóan még nem heverte ki. Nincs kedve a külvilághoz, ha az bejön hozzá, fogadja, de magától nem teremt kapcsolatot vele. Még mindig gyászol, és valószínűleg nem is tudja, hogyan zárja le ezt a gyászt. Ön, ha jól értem, mindent megtesz, hogy életben tartsa, illetve hogy visszahozza az életbe. Ez fontos elem, enélkül, ha nem érezné, hogy valami itt tartja, valószínűleg az élettársa után menne, valami korábban nem létező betegségbe belehalna.

Nagyon jó irányban próbálkozik az unokákkal is, a kutya-ötlettel is. A gondoskodás az, ami sokszor életben tart minket. Ezért jó ötlet annak a hitnek az erősítése, hogy Önöknek és az unokáknak szüksége van rá. Ezen is továbbléphet még, megkérve az édesapját, hogy valamire - amiről tudja, hogy ő tudja, szereti, és a gyerekeknek is jó - megkéri, hogy tanítsa vagy mutassa meg Önöknek. Az nem derül ki, hogy az unokák milyen korúak, ezért csak találgatni tudok, ha pl. iskolások, hogy segítsen matekban vagy olvasásban, vagy ha szereti a természetet, akkor mutasson meg nekik olyan élőlényeket, amelyeket ők talán nem ismernek. A lényeg az, hogy legyen valami olyan dolog, amihez ő ért a legjobban, és átadhatja a tudását. Az is ilyen lehet, ha ő főz nekik olyat, amit szeretett gyerekkorában, de már nem divat, mint mondjuk a tejberizs kakaóval.

A kutya-ötlet is jó, mert gondoskodást igényel, és ahhoz ki kell jönni a gyász szomorú semmittevéséből. Ugyanakkor a kutya érzelmileg is kötődik, kifejezetten terápiás hatású a szeretete is, a róla való gondoskodás is. Azt kérdezi, hogy kölyökkutyával lepje-e meg, vagy nyugodtabb felnőttkutyával. Figyelje meg az édesapját, ha a gyerekek csintalankodása hatására elveszíti a türelmét, akkor inkább nyugodtabb kutyát válasszon, ha jól bírja a nyughatatlan kölyköket, akkor kölyökkutya is jó lehet, az több figyelmet és gondoskodást igényel. Lehet, hogy először érdemesebb idősebb kutyával próbálkozni, és néhány év múlva, amikor több energiája lesz a gondoskodásra, akkor fiatalabbal.

Érdemes az Önök gondoskodását is átgondolni. Ha édesapja minden napra ki van szolgálva, nem kell kimozdulnia a szomorúságából. Talán érdemes kipróbálni, hogy kicsit kevesebb gondoskodás készteti-e őt arra, hogy magával többet törődjön. Lehet, hogy az is segítene, ha beszélnének a régi barátokkal, hogy hívják meg, kezdeményezzenek kapcsolatot vele, azaz hogy az egyívásúak számára is fontos legyen vele az élő kapcsolat.