Strandon ...

Elmegyek a tanításra, de sötét van a teremben. Hallom a rabbi hangját, elindulok arrafelé. Az ajtóban látom, hogy magyaráz valamit, és lakoma közben vannak. Megállok, többen intenek, hogy menjek be. Már nem tudok visszafordulni. Beülök, és hallgatom a tanítást, amit nem értek. Aztán folytatódik az étkezés. A rabbi mellett ülök. A másik asztalnál egy férfi megkérdezi, hogy a rabbi felesége vagyok-e. Nem értem a kérdést, így más válaszol, hogy nem. Később kiderül, hogy az előljáróság elnöke az apja emlékére rendezett vacsorát. Az anyja, akivel az előző közös étkezéskor megismerkedtem, tukmál, ugyanúgy, mint otthon a vidéki háziasszonyok. Nem lehet keveset enni. A rabbi megkérdezi, hol leszek széderestén. Amikor mondom, hogy még nem tudom, meghív engem is, Julit is. Figyelmeztet, hogy aludjunk délután, mert hajnalig fog tartani.

Vettem pénteki International Herald Tribune és Haarec közös újságot angolul. Ez az első alkalom, hogy izraeli híreket olvasok. Van, ami sokkol. Eddig mindig kisebbség voltam, és ezzel nagyon tudtam azonosulni. Most a többséghez tartozom. Lehet, hogy meg fog szűnni a kisebbség iránti empátiám? Félek ettől.

A pénteki szertartás után bejelentések, hogy milyen programok lesznek a következő időben. Nem értem. Amikor kifelé áramlik a tömeg, Alex, aki tartja az egyik tanítási programot, lelkesen üdvözöl. Odamegyek, és megkérdem, hogy mik voltak a bejelentések. Nem volt bent, nem tudja, de ott volt Lilian, majd ő megmondja. Lilian visszakérdez, hogy melyiket akarom tudni. Nem reagálok arra, hogy ha nem értettem, akkor nem is tudok válaszolni a kérdésére, mondom, hogy arra, amelyik a hameccel kapcsolatos. Merthogy ezt a szót kihallottam. Elmagyarázza, hogy ha pészach előtt el akarom adni a hameces dolgaimat, forduljak a rabbihoz. Mivel nincs konyhám, legfeljebb fél kiló lisztem van, ez nem érint. Hazamegyek, de csalódott vagyok.

Szombaton a szertartás után megint hosszan bejelentések. Nem értem, elszomorodom. Legszívesebben bőgnék. Haragszom Lilianra, hogy lerázott az előző este. Aztán egy orosz származású, amerikai angolsággal beszélő fiatal nővel beszélgetek. Nagyon kedves. Mégse csökken a rosszkedvem.

A cica leesett. Figyeltem, nincs-e baja. Szégyellem, hogy nem hittem el neki, amikor nyávogott, hogy fél a keskeny részen elmenni. Megint tanultam valamit. Elvettem az útjából, ami leszűkítette, remélem, amikor megint fent mászkál, megállapítja, hogy bár ember vagyok, de intelligens.

A tavaszi szünet első napján beszéltem Judittal. Mikor mondtam, hogy lehet, hogy lemegyek a tengerhez, szenvedélyesen tiltakozott a "lehet" ellen. Úgyhogy lementem. Öten voltunk a tengerben. Helyieknek álcázott NDK-s túristák. Amúgy nem volt annyira hideg a víz, mint vártam. Aztán kifeküdtem a Napra, és elaludtam. Szeretek strandzajban aludni.