2011. április 28., csütörtök

Magyarok

A boltban még Peszah előtt nézegettük, hogy melyik kávé kóser Peszahra. Ahogy tanakodunk, magyarul megszólít egy férfi, és megmutatja, hol nézzük. Beszélgetünk, azt hallotta, hogy most már Magyarországon is mindent lehet kapni. Pontosítottuk, hogy Budapesten, valóban van a Dob utcában egy nagyon jó bolt. Aztán kellemes ünnepet kívántunk egymásnak, és mindenki ment az útjára.

Egy másik magyar mondta, hogy kísérleteztek azzal, hogy angolul telefonáltak különböző helyekre, és nézték, hogy milyen hatással van. Ez felszabadítóan hatott rám, én is kísérletezhetek, úgyhogy felhívtam két múzeumot, hogy megtudjam, nyitva vannak-e. Mindkét helyen megkaptam angolul minden információt. Az egyik a Biblia múzeum. Kérdem, hogy új bevándoroltként oda is bemehetek-e ingyen. Mondta, hogy nem, de amúgy is csak tíz sékel a belépő. Nyakamba vettem a várost. Mikor megláttam az épületet, rájöttem, hogy itt már jártam. Sebaj, ha már itt vagyok, nem fordulok vissza. A bejáraton hatalmas lakat. Hahó, mi van, nekem azt mondták, nyitva lesz. Nem adom föl, körülnézek, kiderül, van oldalt egy keskeny lépcső, a tetején nyitott ajtó. Belépek. Mint egy elvarázsolt kastély. Megyek föl a lépcsőn, és akkor meglátok egy mogorva vén öregembert. Mondom héberül, mi járatban vagyok. Mondja, hogy rendben. Kérdezem, hol fizethetek, mire egy hosszú, számomra érthetetlen válasz érkezik. Megkérem, hogy ezt mondja el angolul is, mire ő: "welcome". Hát, jó. Megnézem a kiállítást, egyedül vagyok az egész múzeumban. Aztán visszamegyek az öreghez, kedvesen elköszönünk egymástól.

O., kedves fiatal nő Budapestről, Asdodban lakik. Ösztöndíjjal tanul és önkéntes munkát végez, gyerekeket tanít angolra. Asdodban rendszeresen jönnek a rakéták. Az első rakétatámadás után küldött a szüleinek egy sms-t, hogy ne aggódjanak. Azóta aggódnak, a magyar hírekből nem is hallották volna. A lakásban az ő szobája a bunker, amikor szirénáznak, mind a hat lakó odamegy. Egyszer a strandon volt, amikor megszólalt a sziréna. Az emberek rohantak, ő meg csak ült, és nézett ki a fejéből, úgysincs hova menni a strandon. Egyszer azt álmodta, hogy bombáznak. Felébredt, az ég dörgött. Idejött huszonhat évesen, és a nagyszülei háborús élményei jönnek elő valahonnan a mélyből.

Pistiék itt voltak Peszach utolsó napjaiban. A zsinagógában kádist mondott olyan askenázi kiejtéssel, amit itt senki nem használ. Jó volt hallani. A nyolcadik napon munkanap volt Magyarországon, munkanap Izraelben, de nekik ünnepnap. Így egy nappal meghosszabbítottam a kenyérnélküli napokat.

5 megjegyzés:

  1. egyre olyanabb, mintha megérkeztél volna

    VálaszTörlés
  2. באמת Egyre olyanabb, mintha megérkeztem volna :)

    VálaszTörlés
  3. Jó volt látni Titeket, és köszönjük, hogy nem morzsáltál a maceszunkba. :)

    VálaszTörlés
  4. באמת = valóban

    Szívesen Eszter, ennyire mindig számíthatsz rám. :)

    VálaszTörlés