Események, kalandok

A dzsukvadász az ágyam közepére tette a játékegerét. Már korábban is hozott nekem játékot. Egyébként továbbra is tartózkodó velem, csak akkor jön a közelembe, amikor a gazdája is közel van. Olyankor úgy megy el mellettem, hogy hozzámérjen. Erről eszembe jutott, hogy egyszer régen egy szombat délután a rabbiéknál sziesztáztam, és a kétévesforma kislányuk, aki aznap éppen először aludt nem rácsos ágyban, fel- alárohangált, és odahordta nekem az alváshoz szükséges összes kelléket: cumisüveget, cumit és puha babát. A cumit betuszkolta a számba. A röhögéstől alig tudtam úgy tenni, mintha aludnék. Amikor csukva volt a szemem, akkor kicsi ujjaival finoman felhúzta a szemhéjamat. Mindez hang nélkül zajlott, hogy ne zavarjuk a szülők pihenését. A játékunknak azzal szakadt vége, hogy az anyja visszaparancsolta az ágyába.

Az egy oldalra rövidített, Orange-ról szóló panaszlevelet Juli lefordíttatta héberre, és elküldtem a Kommunikációs Minisztériumba. A honlapjukon van egy olyan oldal, ahol megadhattam az adataimat, és bemásolhattam egy ablakba a levelet. Rákattintottam a küldés gombra, feljött egy szöveg, hogy fogok pár percen belül kapni egy emailt. Megjött az email, benne névvel, hogy ki a szakértő, akihez került a levelem. Nagyon profi.

E. állapotos és tart attól, hogy nem tud majd szoptatni. Ez felidézte bennem, amikor Petyus volt pici, Andrást elvittem oviba, és miközben ő ott senyvedett, mert volt egy hülye és egy béna óvónője, addig mi Petyussal élvezkedtünk. Tisztába tettem, lemértem, szoptattam. Az úgy nézett ki, hogy heverésztünk egymás mellett negyven percig, jól éreztük magunkat, majd megint lemértem, néha nulla volt a különbség. Hatékonynak egyáltalán nem lehetett nevezni, ha az időt és a mért eredményt nézzük, viszont kellemes volt. Aztán lefektettem, hagytam csapot-papot, mosatlan edényeket, szennyes ruhát, és Hegelt olvastam. Volt két órám a szellemi élvezetekre. Volt, hogy összesen két bekezdésen rágtam át magam, és már azzal elégedett voltam. Boldog korszak volt. Talán most vagyok annyira elégedett az életemmel, mint akkor. Mindig annyi tejem volt, amennyire éppen szükség volt. Szeretném azt hinni, hogy most is annyit adok másoknak, amennyire éppen szükségük van. Se többet, se kevesebbet.

Öreg agyvérzéses barátomat látogatom. Jókat beszélgetünk, de a szemében kimerültség, üresség. A felesége és gyerekei felváltva vannak nála, éjjel-nappal. Egy percre sem hagyják magára. Engem nem engedtek be Budapesten, amikor Laci bácsi az intenzíven volt. Lehet, hogy azért halt meg, mert senki nem látogatta. Milyen kegyetlen a fertőzésveszélyre hivatkozva hagyni valakit a betegség magányában.

M hív du. 2-kor, hogy otthon vagyok-e. Az első két találkozásunk között egy hét telt el. Utána négy hónap. Rendszeresen hívott, hogy jön, majd hívott, hogy mégsem. Amikor visszajöttem, és hívtam, hogy két nap múlva költözöm, tud-e segíteni, mindent félretett, és jött költöztetni. Azóta eltelt másfél hónap. Most megint hívott. A kérdésére, hogy otthon vagyok-e, mondom, még nem, de négy után otthon leszek. Jó, akkor ma jön, majd még telefonál. Rohanok, hogy négyig hazaérjek. Négy, öt, hat, semmi. Elmegyek vásárolni, hív, hogy hol vagyok. Mondom az utcán, de majd megyek haza. Oké, másfél óra múlva odaér hozzám. Nyolckor hív, hogy itt van. Jön, átadja a parfümöt, amit nekem vett, körülnéz nálam, kérdi, mire van szükségem. Semmire. De, mégis, nem kéne egy nagyobb TV? Nem, jó ez nekem. De, biztos kell nagyobb TV. Oké, legyen nagyobb TV, ha van fölösleges. Mi kell még? Hogy héberül beszéljünk. Csináljuk. Mi kell még? Bicikli. Oké. Elmegyünk kávéházba, beszélgetünk, kérdi, hogy jó-e ez nekem, és nem akarok-e nálam az erkélyen üldögélni, borozgatni. Mondom, de szívesen, van is borom, de no szex. "Lama", kérdi. Van egy különlegessége annak, ahogy az izraeliek azt kérdik, hogy miért. Ezt először nála fedeztem fel. Az első szótagra egy betontömb súlyossága adja a hangsúlyt. A második szótag szabadesésben hull alá. Inkább a döbbenet kiáltása, mint kérdés. Azért válaszolok. Nem akarok olyan szeretőt, akit nem látok. A mondat egyszerűsége a hébertudásom színvonalát tükrözi. De ez elég is. Azt mondja, hogy most látom őt. Ez akkora baromság volt, hogy még ő is megrázkódott tőle. Úgyhogy nem is mondtam semmit. Amikor hazakísért, megöleltük egymást. Jó volt. Aztán rámnézett várakozóan, én meg mondtam, hogy viszlát. Azóta nem hívott.