Egy jó hír, kettő rossz...

A múlt hét péntekjén, szombatján tanítottam a Corvinuson a HR Business Partner képzésen, Zsófival. Nem akartam egyedül, mert nem tudtam, hogy bírom-e. Zsófinak oda akartam adni, de ő azt akarta, hogy ketten tanítsunk. Végre valaki, aki tanulni akar tőlem!

Nagyon jól sikerült. Az óra első harmadában valaki megkérdezte, hogy ezt hol lehet tanulni. Mondtam, hogy nálam lehetne, de nincs energiám összeszervezni egy csoportot. A végén megkérdezték, hogy hány ember kell egy csoporthoz. Mondtam, hogy 5. Azt gondolom, hogy a többit már én is be tudom szervezni.

Viszont van két rossz hírem.

Megint találtak a fejemben valamit, ami nem odavaló. Sugárral meg fogják semmisíteni, csak egyszer kell mennem Debrecenbe, és ha nem növesztek egy másikat, akkor rendben leszek. Azért el voltam keseredve. Most már nem érzek semmit.

A másik az, hogy a Fundamentától visszakaptam a számlákat, azzal, hogy 1 millió 37 ezer forintot nem tudnak elismerni, mert az korábban keletkezett, mint ahogy lezártam volna a számlát. Hétfőn felhívom a kivitelezőt, ha ő nem megy bele, hogy adjon számlát, akkor nem tudom, mit csináljak. Akkor talán vennem kell számlát, de azt nem tudom, hogyan kell. A C tervem az, hogy a Fundamentának adom ezt a pénzt. Petyus szerint ez hülyeség, mindent meg kell próbálni ahhoz, hogy megkapjam a pénzt. Ha más nem, akkor az alagsori felújítás összegét benyújtani a Fundamentának.

Amikor elolvastam a levelet, nagyon ideges lettem. Most már nem, de nyugodt sem vagyok.

A két rossz hírre azt mondom, hogy nem végzetes. Az elsővel kapcsolatban az orvosokra bízom magam, a másodikkal kapcsolatban Petyus és az én kreativitásomra. Meg fog oldódni mind a kettő. 

Csak most már szeretnék egy kis pihenőt.

EAGT és más

Voltam az EAGT (European Association for Gestalt Therapy) General Boardjában utoljára. Eddig sem mentem, már egy hosszú ideje, mert beteg voltam, és most mondtam annak, aki engem helyettesített, hogy most megyek, ne menjen. Hebegett, majd kiderült, hogy az elnökség már úgy döntött, hogy levált engem. Nem a betegségem volt az oka, hanem az, hogy nem akarták a kettős funkciót. Merthogy én már az Intézetet képviselem inkább, mint az Egyesületet. A Budapest Gestalt Intézetet. Az ő dolga lett volna megmondani, de húzta-halasztotta. Szerintem félt tőlem.

Nagyon jó volt Groningenben, csak nagyon hideg. Az emberek örültek nekem, és én is nekik. Régen láttuk egymást.

A munkahelyemen kiütöttek egy falat, és kivettek egy ajtót. Bejöttem, amikor zajlott a munka, dobozokban volt minden, és zaklatott lettem. Dia kérdezte, hogy mi van velem, rámutattam a dobozokra, és mondtam, hogy ez. Úgy látszik, még nem éltem túl az otthoni felújítást. Most már csend van, tisztaság, még rend nincs. Beültem egy sarokba, itt jó. Belátom az egész teret. Egyszer azt olvastam, hogy a nők sarokba szeretnek ülni, ott nem kell félni hátulról támadástól. Hát ha ez igaz, akkor rám igaz.