2018. június 24., vasárnap

Majdnem ráfáztam!


A minap megmentettem 400 ezer forintomat. Hívtak telefonon, hogy megmérik a nyaki ütőerek áteresztő képességét. Na, ez igen, gondoltam, és bejelentkeztem. Kérdeztem, hogy mit kell érte tennem, azt mondták, semmit, nincs semmi kötelezettség, nem kell meghallgatnom előadást, nincs is árubemutató.

Elmentem a megbeszélt időpontra. Előtte még felhívott a srác, hogy mit főzzön, teát vagy kávét, amikor megyek. Mondtam, teát. Vsz. így emlékeztetik az embert arra, hogy időre kell mennie. Rengetegen vártak a váróban. Leültem, vártam. Egyszer csak megjelent egy fehér inges kisportolt fiatalember, és hangosan a nevemet mondta. Ez nem nagyon tetszett, de nem tudtam volna jobb megoldást.
Bementünk egy icike-picike szobába. A folyosón meglepve láttam, hogy csupa fehér inges kisportolt fiatalember van. Ezek szerint csak ilyeneket alkalmaznak.

Beszélgetni kezdtünk. Többször megdicsért, hol a szakmám miatt, hol más miatt. Gondolom, ez hozzátartozik a dologhoz, de ez nem csökkentette a gyanakvásomat. Nem kérdeztem sokat, de azt hiszem, több mindent megtudtam róla, mint ő énrólam. Hajdú-Biharból jött, egészségügyi szakiskolát végzett, négy éve itt dolgozik. Nagyon hosszú ideig beszélgettünk, már egy óra is beletetelt, amikor megkérdeztem, hogy mikor következik a mérés. Mondta, hogy vannak a mérőszobában, de mindjárt.

Hamarosan bementünk. Kb. öt perce voltunk ott, amikor bejött egy másik kisportolt fiatalember egy öreg házaspárral. Kissé összevitatkoztak, hogy kié a szoba, de aztán ők is maradtak, mi is. Rájuk férne kis működésfejlesztés.

Azt mondta, lazuljak el, el is lazultam. A fülemre tett egy fülhallgatót, amiben mindenféle kattogást hallottam. Öt vagy tíz percig tarthatott az egész, kinyomtatott három lapot, és visszamentünk az icike-picike szobába. Kezdte a szívemmel. Ott sok sárga jel volt, ami átlagos és jó áteresztést jelent. Nagyon-nagyon megdicsért érte. Aztán az agyamra ment, ahol kevesebb volt, de azt mondta, ez is oké. Aztán a nyaki ütőeremet néztük meg, ahol csak fekete jelek voltak, és azt mondta, hogy ez nagyon gáz. Ezek plakkok, amik nem szüntethetők meg. Viszont nekik van egy gépük, ami ugyan nem fogja jobbá tenni, de ugyanilyen marad, és nem romlik.

Erről elbeszélgettünk kicsinyég, azt javasolta, hogy menjünk be az orvosnőhöz, de nem állt fel, hogy na, akkor menjünk. Azt is megkérdeztem, hogy mennyibe kerül ez a gép. Mikor már harmadszor kérdeztem, akkor megmondta, hogy 390 ezer. Mindent bevetett a zsarolástól a fenyegetésig. Mondtam, hogy „maga el akar adni nekem valamit”. Ezen meglepetésemre teljesen megsértődött, mondta, hogy ha nekem egy ügyfél azt mondja, hogy csak a pénze kell, akkor én mit szólnék. Ugyan nekem még senki nem mondta ezt, de azt válaszoltam, hogy „akkor ne raboljuk egymás idejét”. Mondta, hogy na, ugye, közben meg ijedtség látszott az arcán, hogy tényleg elmegyek, és nem győzködhet tovább.

Amikor már többedszer mondta, hogy akkor nekünk nem érdemes beszélgetni, akkor felálltam. Próbált megint leültetni, de nem ültem le. Elkértem a nyomtatott lapokat, kezet fogtunk, és kimentem. Ő kikísért, megint nyújtottam a kezem, de nem fogta meg. Gondolom, csúnyán rontottam a statisztikáján. Vagy nagyon nyirkos volt a tenyere, azért nem akart kezet fogni még egyszer.

Nehéz volt ez. Máskor nem megyek ingyenes semmire.

2018. június 7., csütörtök

Ez elég jó? Nem tudom, hogy mit kéne még csinálnom ...

Az Európai Unió törvényei előírják, hogy a blogodon tájékoztasd az Európai Unióból érkező látogatókat arról, hogy milyen cookie-kat használsz, és milyen adatokat gyűjtesz. A jogszabályok sok esetben azt is előírják, hogy a beleegyezésüket kérd.

Segítségképpen elhelyeztünk egy értesítést a blogodon arról, hogy a Google miként használ egyes Blogger- és Google-cookie-kat (például Google Analytics- és AdSense-cookie-kat), illetve milyen adatokat gyűjt.

Te tartozol felelősséggel azért, hogy ez az értesítés valóban működjön és megjelenjen a blogodon. Ha más cookie-kat (például harmadik fél által fejlesztett funkciókat) is használsz, előfordulhat, hogy ez az értesítést nem megfelelő számodra, hiszen lehet, hogy további adatokat is begyűjtesz a felhasználóktól.

További információ az értesítésről és a kötelezettségeidről.
Értesítés bezárása
A Blogger már nem támogatja az OpenID szolgáltatást. Lehet, hogy a meglévő OpenID-hozzászólások és az OpenID-beállításaid módosultak. További információ.

Cookies notification in European Union countries

European Union (EU) laws require you to give EU visitors information about cookies used on your blog. In many cases, these laws also require you to obtain consent.
As a courtesy, we have added a notice on your blog to help meet these regulations. The notice lets visitors know about Google's use of certain Blogger and Google cookies on your blog, including Google Analytics and AdSense cookies. Learn about Google’s privacy practices and how Google uses data on partner sites.

Change the notice

If you have edited your blog in a way that hides this notice, it will be your responsibility to notify your visitors about cookies used on your blog and if necessary, obtain consent. Also, if you have added other blog features that set cookies, including third-party analytics or advertising services, you’ll need to provide additional or a different notice.
It is your responsibility to determine, based on your cookie use, what else would be appropriate. If you choose to use a different notice, be sure you still comply with Google’s EU user consent policyLearn more on generating cookie notices.

See the notice

To see the notice if you’re outside of the EU, view your blog and change the country code, for example blogspot.fr orblogspot.co.uk. If you use a custom domain, you won't see the notice outside of the EU.

Norvégia és más


A korábban írt dilemma jó úton van. Ma találkoztam azzal, aki a Fideszre szavazott, a négyfős kis csoportunkban, és elmondtam neki, hogy az ügyfelemmel, akinek a helyzetét reménytelennek látom, dolgozom, és nem tudok smúzolni vele, mármint az ismerőssel, mert „ezekre” szavazott. Így mondtam, hogy „ezekre”. Némi hallgatás után azt mondta, hogy nem ismerem őt, mert sokat segíti a rászorulókat, pénzzel is, munkával is. Egyébként orvos. Mondtam, hogy minden tiszteletem az övé,  és ugyanakkor a szavazatával segíti azokat, akik rendszerszinten lehetetlenítik el a szegényeket támogatókat a StopSoros törvénnyel, de már a beharangozásával is. Már a múltkor írtam, azt hiszem, hogy korábban annyi pénzt kaptak az önkormányzattól, hogy 30 embert tudtak foglalkoztatni a mélyszegénységben élők megsegítésére, most annyit kapnak, hogy 3 embert tudnak megfizetni, és a törvény beiktatásával nullára fog csökkenni az önkormányzat által adott pénz. Ha külföldről kérnek, akkor megbélyegzik őket, szóval tényleg reménytelen a helyzetük. De azt megbeszéltük az ismerősömmel, hogy elmegyünk valamikor kávézni, hogy jobban megismerjem. Még mindig azt hiszem, hogy konfrontálnom kell őt, hogy nem tudja az egyéni jótékonykodásával ellensúlyozni a rendszerszintű elbaszást.

Norvégiában voltam. Végig 28 fok volt és verőfény, amikor itt esett az eső. Egy este voltunk pikniken, Osloban, a norvég vezető tanároknál. Ott elmeséltem, hogy hogyan választottuk ki a norvégokat a következő Gestalt terápia tréningekre. Az úgy volt, hogy mi angoloktól tanultunk, de amikor végeztünk, elhatároztam, hogy nem velük fogjuk folytatni a kurzusokat, mert nem kaptunk semmi segítséget az EAGT (European Association for Gestalt Therapy) akkreditáció megszerzéséhez. Azért volt ez fontos, mert magyar akkreditációt nem tudtunk volna szerezni, mert nem feleltünk meg a magyar követelményeknek. Ha magyar nem, akkor legyen legalább európai. Volt egy laza szervezet, a Leaders for Gestalt Institute, aminek én is tagaj voltam, mint a Gestalt Egyesület elnöke, és ezen a levlistán körbeírtam, hogy keresünk tanárokat. Több választ kaptam, és a norvégok voltak azok, akik nemcsak azt írták, hogy szívesen segítenek, hanem el is küldték a négyéves programot. Megszavaztattam az  elnökséggel, és mit ad isten, a norvégok jöttek ki győztesként.
Másnap délelőtt egy hivatalos megbeszélésen voltunk az irodájukban, aztán hárman felutaztunk északra, Bergenbe. Azért tudom megjegyezni a város nevét, mert hasonlít Bergen-Belsenhez, a koncentrációs tábor miatt. Hajókáztunk egy fjordban, ettünk egy leveses étteremben, ahol csak levest lehet kapni, de különböző országokból való levest. Gulyás is volt, a többiek megkóstolták, szerintük eléggé gulyásos volt. Én nem kóstoltam meg, mert nem kóser húst nem eszem, ezzel együtt ettem norvég hallevest, amiben viszont rák van.  Hát, nem lehetek tökéletes. Nagyon jó volt az egész kirándulás. Vettem egy ruhát, megláttam a kirakatban, és beleszerettem. Háromnegyedes az ujja, és fel lehet gombolni egészen az ádámcsutkámig. Fel sem akartam próbálni, de Dia erősködött, hogy azért próbáljam fel. Azt nem vettem észre, hogy elég rövid, éppen a térdemig ér, úgyhogy nem egészen kóser. Majd csak itthon, Magyarországon hordom.