Váltás

Áttértem az Orange-tól a Cellcomra. Elcsábítottak, ami elég könnyű volt, mert annyira tele lett a tököm az Orange kiismerhetetlen, ámde növekvő összegű számláival. A csábításban nemcsak a díj hatott, hanem az is, hogy megmaradt a telefonszámom, és a Cellcom intézi az Orange-nál az átmenetet. 

Az elcsábulásban Avivit segített. Már meséltem, hogy a szomszéd zsinagógában péntek esténként egyetlen nő van, összehaverkodtunk, és amikor megyek, meghív magukhoz vacsorára. A férjének két nagyon jó fej lánya van, egyáltalán az egész családot nagyon bírom. Időnként mesélek a munkámról, nagy lelkesedéssel, tört héberséggel, és mindig érdeklődve hallgatják. A kisebbik lány, Avivit arról híres a családban, hogy nagyon önérvényesítő. Mikor mondtam, hogy milyen nehézségeim vannak az Orange-zsal, felajánlotta, hogy segít. 

Fel is hívta a Cellcomot, kikérdezte őket, majd felhívta a Pelefont, őket is kikérdezte, és beszámolt az eredményekről. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Cellcomhoz. Értem jött, elvitt a legközelebbi Cellcom irodába Bné Brákba. A parkolóórába a pénzbedobás előtt megkérdezte, hogy szerintem másfél óra elég lesz-e. Néztem rá bután, betett két órára való pénzt. Az úton az iroda felé kétszer is figyelmeztetett, hogy ha nem értek valamit, állítsam le őket. 

Az iroda kicsi, három ügyintézői hellyel, és kb. 16 székkel a várakozók számára. Amikor belépünk kevesen vannak, két percen belül az ügyintézőnél termünk. Avivit alaposan kikérdezi őt, ha nem tud válaszolni, javasolja, hogy kérdezze meg a főnökétől. El is megy, visszajön, válaszol. Avivit azt kéri, hogy mutassa meg is azt, amiről beszél. A fiatal férfi felénk fordítja a monitort, és mutatja, amit mond. A szerződés aláírása előtt Avivit kéri, hogy nyomtassa ki. Kinyomtatja. Soronként végigolvassuk. Időnként hátranézek, a székek tele vannak várakozókkal. Fekete kalapos, fehér inges, fekete öltönyös harediekkel. Őket nevezi az ateista közeg pingvineknek. Mi vagyunk az egyetlen színes folt, két nő. Mikor végzünk, megint alig vannak várakozók. Ezek szerint a többi ügyintéző könnyebb ügyfelekkel dolgozott.

Meg akartam hívni Avivitot egy kávéra, dolgozni kellett mennie, de mondta, hogy máskor szívesen, mert szeret velem lenni. Hihetetlenül jó érzés hallani. Megegyeztünk, hogy a lakástulajdonos és az internet-szolgáltató kapcsán folytatjuk az együttműködésünket.

Kipurcanás előtt egy perccel ...

Hazautazásom reggelén arra ébredek, hogy nem akarok Izraelbe jönni. Annyira fáradt vagyok, és a fáradtságot idekötöm, nem Budapesthez, ahol leharcolom magam. Aztán napközben fakul a gondolat. Amikor Tel Avivban elhagyom a vasúti pályaudvart és megérzem a tenger szagát, akkor már otthon érzem magam. Még egy kicsit aggódom, hogy mindent elfelejtettem héberül, de azért megyek hazafelé. 

Tudtam, hogy el fog érkezni ez a pillanat, a Szochnutban figyelmeztettek is rá. Mondták még annak idején, hogy a második év után, amikor van lakásuk, munkájuk, már kezdenek beérkezni, depressziósokká válnak az emberek. Valahogy nem gondolom, közben meg érzem, hogy kezdek beérkezni. Ha a fejlődésemet be kéne sorolni iskolai szintre, akkor most negyedikes alsó tagozatos vagyok. Ha bírom - amiben néha erősen kételkedem -, akkor leszek még egyetemista is. 

A postaládámban találtam egy levelezőlapot, ami azonos utcába, de a 9-es számra volt címezve. Gondoltam, elviszem oda, és bedobom a címzettnek. El is vittem, megnéztem, hogy kinek szól, hát nekem. Ez volt a helyhatósági választásokra szóló meghívó, a választási iroda címe volt a 9-es szám. 

Elmentem szavazni. Kiválasztottam a zöldeket, mert senkit nem ismerek, de szavazni akarok. A körzetem a 140-es, a szomszéd iskolában van. Amíg be nem lépek az iskolaudvar kapuján, ketten is rámakaszkodnak, hogy szavazzak az ő jelöltjükre. Az egyik maga is képviselő akar lenni, a másik kezembe nyom két cédulát, amit már bent látok, hogy az a fajta, amit a borítékba kell tenni. Izgulok, mert fogalmam sincs, hogyan működik az itteni rendszer. Megpróbáltam megnézni a honlapon, de nem találtam elég eligazítást. 

A kapun belül már nem jönnek velem. Bent ugyanúgy ülnek sorban, mint otthon, elveszik a személyit, beírnak, adnak egy fehér és egy sárga borítékot. Azt sikerült kinéznem a honlapon, hogy a polgármestert és a képviselők pártját választom. Kis fehér cédulákon szlogenek vannak, kis sárga cédulákon nevek, egy cédulán egy név. Keresem a zöld ember nevét, nem találom, kiszólok nekik, hogy hiányzik valami. Aztán megnézem a falra ragasztott listát, nem hiányzik semmi. Ezek szerint nem indult polgármesteri címért. Megkeresem a zöldek szlogenjét, berakom a fehér borítékba, aztán keresek egy női nevet, berakom a sárga borítékba. Nem fogok pályázni a tudatos és tájékozott honpolgár címére. 

Tegnap negyed 11-kor ébredtem, pedig a szomszéd iskolában nyolctól óránként kétszer zeng a dal, becsöngetés, kicsöngetés gyanánt. Tíztől lett volna ügyfelem, kapkodtam, majd megnéztem a telefont, sms-t írt, hogy nem tud jönni. Ez így most rendben is van.

Éjjel arra ébredtem, hogy fáj az oldalam, viszket a kezem és herpesz akar kijönni a számon. Úgyhogy ma megünnepeltem a Nagy Októberi Forradalmat, és elmentem a tengerhez. Dia is azt mondta, hogy ne merjek nem elmenni, sőt helyettük is, úgyhogy nem volt választásom. Aztán még délután is aludtam.