Hazautazásom reggelén arra ébredek, hogy nem akarok Izraelbe jönni. Annyira fáradt vagyok, és a fáradtságot idekötöm, nem Budapesthez, ahol leharcolom magam. Aztán napközben fakul a gondolat. Amikor Tel Avivban elhagyom a vasúti pályaudvart és megérzem a tenger szagát, akkor már otthon érzem magam. Még egy kicsit aggódom, hogy mindent elfelejtettem héberül, de azért megyek hazafelé.
Tudtam, hogy el fog érkezni ez a pillanat, a Szochnutban figyelmeztettek is rá. Mondták még annak idején, hogy a második év után, amikor van lakásuk, munkájuk, már kezdenek beérkezni, depressziósokká válnak az emberek. Valahogy nem gondolom, közben meg érzem, hogy kezdek beérkezni. Ha a fejlődésemet be kéne sorolni iskolai szintre, akkor most negyedikes alsó tagozatos vagyok. Ha bírom - amiben néha erősen kételkedem -, akkor leszek még egyetemista is.
A postaládámban találtam egy levelezőlapot, ami azonos utcába, de a 9-es számra volt címezve. Gondoltam, elviszem oda, és bedobom a címzettnek. El is vittem, megnéztem, hogy kinek szól, hát nekem. Ez volt a helyhatósági választásokra szóló meghívó, a választási iroda címe volt a 9-es szám.
Elmentem szavazni. Kiválasztottam a zöldeket, mert senkit nem ismerek, de szavazni akarok. A körzetem a 140-es, a szomszéd iskolában van. Amíg be nem lépek az iskolaudvar kapuján, ketten is rámakaszkodnak, hogy szavazzak az ő jelöltjükre. Az egyik maga is képviselő akar lenni, a másik kezembe nyom két cédulát, amit már bent látok, hogy az a fajta, amit a borítékba kell tenni. Izgulok, mert fogalmam sincs, hogyan működik az itteni rendszer. Megpróbáltam megnézni a honlapon, de nem találtam elég eligazítást.
A kapun belül már nem jönnek velem. Bent ugyanúgy ülnek sorban, mint otthon, elveszik a személyit, beírnak, adnak egy fehér és egy sárga borítékot. Azt sikerült kinéznem a honlapon, hogy a polgármestert és a képviselők pártját választom. Kis fehér cédulákon szlogenek vannak, kis sárga cédulákon nevek, egy cédulán egy név. Keresem a zöld ember nevét, nem találom, kiszólok nekik, hogy hiányzik valami. Aztán megnézem a falra ragasztott listát, nem hiányzik semmi. Ezek szerint nem indult polgármesteri címért. Megkeresem a zöldek szlogenjét, berakom a fehér borítékba, aztán keresek egy női nevet, berakom a sárga borítékba. Nem fogok pályázni a tudatos és tájékozott honpolgár címére.
Tegnap negyed 11-kor ébredtem, pedig a szomszéd iskolában nyolctól óránként kétszer zeng a dal, becsöngetés, kicsöngetés gyanánt. Tíztől lett volna ügyfelem, kapkodtam, majd megnéztem a telefont, sms-t írt, hogy nem tud jönni. Ez így most rendben is van.
Éjjel arra ébredtem, hogy fáj az oldalam, viszket a kezem és herpesz akar kijönni a számon. Úgyhogy ma megünnepeltem a Nagy Októberi Forradalmat, és elmentem a tengerhez. Dia is azt mondta, hogy ne merjek nem elmenni, sőt helyettük is, úgyhogy nem volt választásom. Aztán még délután is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése