Nagyon régen írtam

... nem azért, mert nem történt semmi, hanem mert annyi minden történt, ami erősen érintett, hogy nem volt már kedvem írni. Nem tudtam írni, túlságosan benne voltam. Csak akkor tudok írni, amikor már rálátok a dolgokra.

J. írta, hogy a nyílt estén az akvárium gyakorlatban a kamera miatt nem ragadtuk meg a lényeget. Baromság. Ott volt a lényeg a szeme előtt, de nem látta, mert annyira el volt foglalva a saját igényével, azzal a témával, amit beajánlottam az ügyfelemnek, de az bölcsen visszautasította. Mint később mondta, ez – az, hogy sokat ad a környezetének, és keveset vesz el – valóban téma, de a szűkös időbeli keretek miatt nem akart vele foglalkozni. Akik itt és most akarják a csodát megélni, azok nem bíznak az ügyfeleikben, hanem kontrollálni akarják a folyamataikat. Mármint az ügyfelek folyamatait.

A tanítványaim megszokták, és elvárják, hogy a levegőben pörögve csináljam meg a dupla leszúrt Rittbergert (DLR), nem tudva, hogy azt én azért tudom megcsinálni, mert a csoport megtart. Azt hiszik, amit látnak, kizárólag az én érdemem. Most nem látták tőlem a DLR-t, és csalódottak voltak. Nem vették észre, pontosabban nem mindenki, hogy az ügyfelem csinálta. Ő pörgött hármat a levegőben, őt én „csak” megtartottam, engem meg a csoport. Ami történt, olyan természetes egyszerűséggel történt, hogy többeknek fel sem tűnt, mennyire fontos dolog zajlik. Ő felismerte, hogy van egy pörgős énje, és van egy lelassult, bemélyült énje, és kezdi ez utóbbit megszeretni. Aki ezt a folyamatot jelentéktelennek gondolja, az a halálfélelmet gondolja annak. Az volt a fura, hogy pont egy olyan valaki vette észre, hogy itt valami nagyon történik, aki nem is tanult Gestaltot.

Megvan a téma a következő nyílt estére –Hatás, hatalom. Jelenlét. Káosz – azaz a hatás kiszámíthatatlansága. karizmatikusság mint veszélyforrás

Purimkor Bné Brákban megőrülnek. Rengeteg derékig érő menyasszony, hercegnő jön szembe, katica, lovag, mindenféle hercegek, grófok, csak éppen válogatott cigánylegények nem.

Purimi lakomára vagyok hivatalos, taxival megyek, mert nem találom a címet. A taxi beragad a dugóba. Fiatal férfiak a kétszer kétsávos út kereszteződésében táncolnak. Az autók lépésben haladnak. Amikor már látom, hova megyünk, fizetek és kiszállok. Minden harsány és vidám.

A purimi ebéden mi nők külön ülünk a fedett teraszon, a férfiak a nappaliban. Tucatnyi nő, tucatnyi férfi. Van ezekben az ortodox zsidó háziasszonyokban valami nagyasszonyos. mint akik uralkodnak, és az a feltevésem, hogy a hívek körülöttük kifejezik csodálatukat, majd egymásról pletykálnak. Ezt először Bp-en vettem észre. Aztán a lubavicsiaknál egy tanulós hétvégén, most meg itt Bné Brákban. Fura nekem ez, valahogy nincs kedvem besimulni a hívek közé. Itt a háziasszony minden nőt táncra invitál, hangosan és tapsolva, valóban mindenki abbahagyja a beszélgetést, és felpattan táncolni, én meg gyorsan kezembe kapok a szomszéd asztalról egy könyvet, ami amúgy érdekel is, és beletemetkezem. Szeretek táncolni, de parancsra nem. Nekem ez itt túl harsány. Aztán még a desszert előtt bencsolok, és hazamegyek.

A szombat délutáni alvás után Kunderát olvasok. Ettől el is megy a kedvem az írástól. Soha nem fogok tudni úgy írni, hogy legyen annyira izgalmas, mint az ő írása. Ez annyira erősen érint, hogy abbahagyom az olvasást, felállok, és megnézem magam a tükörben. A fény jobbról jön, ezért nem látom egyformának a két oldalamat. A jobb szemem belső sarkában egy mélyedés elindul, és középen elfelejt visszafordulni a szemem külső sarkához, mint a párja, hanem megy tovább lefelé az arcom külseje felé. Zavar ez a mélyedés, kicsit húzogatom a bőrömet, amitől enyhül a mélyedés, de megváltozik az arcom. Egy ránc eltüntetéséért nem fogom megváltoztatni az arcom. Hozok egy tükröt, szembeállok a fénnyel, és látom, hogy egyformán táskásodik mindkét szemem. Eddig csak a bátyámon láttam, furcsálltam is, hogy az öregedés jeleit látom rajta.

Most fogok egy szájfényt, és rózsaszínre festem a számat. Kellemes érzés, mint a szőlőzsíré. A hatás is tetszik. Ezt csak a magam kedvéért csináltam, nem várok senkit, nem megyek sehova. Ráadásul még tilos is festeni szombaton. Bár ha ettől érzem jól magam, különben csúnyának látnám magam, akkor lehet, hogy nem tilos. Ez a halachikus kérdés most annyira nem érdekel, visszamegyek a könyvhöz, tovább olvasok.

Március 25-én le kell adnom egy szupertitkos tanulmányt. Még titoktartási nyilatkozatot is aláírtam. Sehol nem tartok még vele, kizárt, hogy március 25-éig leadható állapotba tudjam hozni. Mégis megpróbálom. Megpróbálok mindent eltenni az útból.