2014. február 8., szombat

Egy sabat után ...

Elmentem a tel avivi zsinagógába. Mivel 8 után ébredtem, mire odaértem, elmúlt 10 óra, már a maftirnál tartottak. Megint lent van a két közösségnek együtt a szombati szertartás, kicsit korábban kezdték. A kidus után a rabbi odajött, hogy korábban kellene érkeznem, mert ma a nők közül senki nem vállalta, hogy a női oldalon körbehordja a tekercset. Akivel éppen beszélgettem, mondta, hogy messziről jövök. Erre a rabbi bocsánatot kért, és mondta, hogy visszavonta, amit mondott, és nem akart megbántani. Annyira meglepett, hogy nem tudtam neki mondani, hogy nem megsértett, hanem éppen ellenkezőleg.

A szombati egyórás gyaloglás a meditatív gondolkodás ideje. Ma az jutott eszembe, hogy mit is keresek itt. Miért küzdök. Aztán amikor arra gondoltam, hogy visszamenni a jól megszokott, bejáratott Magyarországra, akkor határozott nem volt a belső válaszom. Hideg, zavaros, küzdelmes ... ilyenek jöttek. 

Egy nő felhív este 10 után. Az új zsidó nevemet mondja, ebből tudom, hogy Micike révén jutott el hozzám. Kérdezget, és megkérdi, hogy megadhatja-e a telefonszámomat a mérnök ismerősnek. Mondom, hogy igen. Tíz perc múlva hív a férfi. A korát nem mondja, van egy mérnökirodája, özvegy, Temesváron született, otthon jiddusül beszéltek, a barátaival magyarul, az iskolában románul. Még tud kicsit magyarul. kérdezi, hogy találkozunk-e. Kiváncsi vagyok rá, de nem vonz. Valami van a hangjában, ami nem elég vonzó. Öregesség talán.

Most olvastam: "A terapeuta világképe is hozzájárul elszigetelődéséhez. A tapasztalt terapeuta másként tekint a kapcsolatokra, mint az átlagember, nincs türelme a szociális rituálékhoz és a formalitásokhoz, nem viseli el a sekélyes, felszínes csevegést és a társasági események ürességét.” Irvin D. Yalom

Eddig azt hittem, hogy az én türelmetlenségem abból fakad, hogy a mellrák miatt jobban értékelem az élet perceit, mint hogy elpazaroljam olyan beszélgetésekre, amelyeknek nem érzem a tartalmasságát. Ez az idézet most azt mondja nekem, hogy másról, vagy másról is van szó. 

Van egy új ügyfelem, fiatal nő, hihetetlenül erős, tiszta belső iránytűvel arról, hogy mi a helyes, mi helytelen, és nem kevésbé erős külső zsaroló, zavaró tényezőkkel. Érthetően szorong. Szeretném megerősíteni őt abban, ami a sajátja. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése