Elmentem Debrecenbe ...

Elmentem Debrecenbe a besugárzásra. András vitt le, az ő autójuk kellett Diának, úgyhogy kölcsönkérte az apjától az övét. Odafelé egy szót sem szóltunk egymáshoz, ő vezetett, én bóbiskoltam, mert hajnali négykor indultunk. Náluk aludtam, hogy ne kelljen kitérőt tenni.

Debrecenben én voltam az első, aztán jöttek mások is. Rámszereltek egy fém-abroncsot, ami fájt. Aztán csináltak CT-t a fejemről. Hatan voltunk, úgyhogy mindenkit meg kellett várni. Aztán mentővel átvittek hatunkat egy másik épületbe, a kísérőket egy másik autóval. Majdnem mindenkivel volt kísérő. A másik épületben volt a Gamma sugárzás.

Eszembe jutott az az amerikai film, hogy „A Gamma-sugárzás hatása a százszorszépekre”. Gyerekekről szólt, már nem emlékszem, hogy mi volt a konfliktus, de iskolai versenyről szólt, kísérletet kellett csinálni, aztán beszámolni róla. A kislány nyerte meg, aki a százszorszépekkel kísérletezett.

Annyit tudok, hogy a Gamma sugárzás csak ott hat, ahova irányítják. Az orvost kérdeztem, hogy milyen következményei lesznek a besugárzásnak, azt mondta, semmi. Később eszébe jutott, hogy a besugárzás helyén kihullik a hajam. Kérdeztem, hogy nem fogok-e megbutulni. Azt mondta, nem. Azt nem mondtam, hogy már az eddigi beavatkozások is ilyen hatással voltak rám, ezt megtartottam magamnak, úgysem tud ez ügyben semmit tenni. Erre mondta a Héczey, hogy ha 20 %-ot csökken az IQ-m, akkor még mindig jól állok. És igaza van. Kevesebbet beszélek, úgyhogy kevésbé tudják, hogy rosszabbul gondolkodom. Még szerencse, hogy olyan irányzatban dolgozom (Gestalt), ahol az érzelmi érzékenység legalább olyan fontos, mint az IQ. Sőt fontosabb.

A besugárzás nem fájt, és szerencsére nem is volt olyan hangos, mint az MRI. Csak az volt nagyon kellemetlen, hogy a besugárzások közben az abroncsot fogva húztak föl ülő helyzetbe, és akkor tekergettek valamit rajta. Ez a fölhúzás elég tapintatlan tett volt az asszisztensek részéről.

Egykor végeztünk, és indultunk vissza. Akkor már beszélgettünk. Hálás voltam Andrisnak, hogy levitt, és végig ott volt velem, belekarolhattam, amikor mentünk, és amúgy is. Mi még ha nem beszélünk, nekem akkor is jó a jelenléte.

Elkezdődött a Pészach. Első széderestén a Szonjánál voltam. Ott volt a családja, és még néhány barát. Az apja, a történész méltatlankodott, hogy Szonja nem adott szót neki, hogy némely történelmi eseménnyel gazdagítsa a tudásunkat. Mikor már többször méltatlankodott, Szonja szót adott neki. Akkor elkezdődött egy hosszú, ámde érdekes történelmi lecke. A gyerekek ott mulatoztak közöttünk, de ez senkit nem zavart. 

Éjfél után lett vége a vacsorának, akkor én elindultam gyalog. Aztán megláttam a felüljárónál egy buszt, arra felszálltam, és két perc múlva elindult. Átment a hegyen, a nagy vizen, és leszálltam a Keletinél. Onnan elindultam gyalog az Orczy úton.

Egyszer csak meghallott mögöttem egy kopogó hangot, mintha bot lett volna. Aztán meghallottam, hogy nagyon gyorsan közeledik. Félni kezdtem. Kiderült, hogy görkorcsolyán közeledik valaki, és a jobb lábával adja a kopogó hangot. Amikor elsiklott mellettem, akkor sem múlt el teljesen a félelmem. Mikor hazaértem, akkor sem. Továbbra is féltem, hogy valaki bejön a kapun.

Megittam egy szilvás unikumot, aztán lefeküdtem és elaludtam. Akkor már kb. fél 2 lehetett, vagy még később. Másnap reggel 8 körül ébredtem. Semmi bajom nem volt, még annak ellenére sem, hogy a Széderen négy pohár bort ittam, mert ez része a Szédernek. A történész apuka kínálgatott, de nem akartam többet inni, mert tudtam, hogy haza kell még érnem.

Másnap Széderen Pistiéknél voltam, a világ végén. Egyébként nincs is olyan messze a lakásuk. Ha minden jön két percen belül, akkor fél óra tőlem. Az utca olyan hangulatot áraszt, mintha falun lennék.

Szép lesz a lakásuk, ha megszűnik a csatatér utáni tájkép. Én nem bírnám sokáig ezt az állapotot, nekem a káosz jut eszembe, és azt nem bírnám sokáig. De most itt is jól éreztem magam. Nem vittem semmit, mert eszembe jutott, hogy zsidótól nem fogadhatnának el semmit, amit szombaton hozott. Eszter azt mondta, hogy ezzel neki nem lenne baja. Úgyhogy először azt gondoltam, hogy szerzek édes bort, és következőleg azt viszem el, ha nem szombaton megyek, aztán eszembe jutott valami más, de ezt most nem írom ide, mert Pisti olvassa a blogomat, és nem akarom, hogy így értesüljön róla.

Beszéltem a vállalkozóval, hogy tud-e adni számlát. Azt mondta, hogy szívesen, és ha később is kell, szóljak nyugodtan. Adott egyet, de lehet, hogy túl kevés lesz, mert az összeg áfával együtt annyi, amennyi áfa nélkül kellene. Ha nem lesz elég a Fundamentának, akkor még kérek számlát.

Marci mondta, hogy írjam a blogot, úgyhogy írom. Ez most jó hosszú lett.