Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi az értelme a
betegségeimnek. Általában hülyeségnek tartom a betegség értelmezését, de most
nem tudok szabadulni ettől a gondolattól.
Az jutott eszembe, hogy Isten vagy egy Felsőbb Hatalom
figyelmeztetni akar az élet végességére. Hogy ne legyek olyan elbizakodott,
ideje tudomásul venni, hogy meg fogok halni. Ez csak figyelmeztetés, nem akar a
Felsőbb Hatalom megölni, csak szembesíteni, hogy készüljek rá, ne
felkészületlenül érjen a halál. Ezt a célját el is érte, nem tudom, mit jelent
a készülés, de készülök rá.
Ezt elmondtam P-nek, de őneki más elmélete van rá, amit
használ is. Azt mondja, hogy kétszer figyelmeztetett a F.H., hogy lassuljak le,
de én nem voltam hajlandó lelassulni. Harmadszorra már lelassított erővel, aminek
nem voltam képes ellenállni. Azt mondja, többször eszébe jutok, és a történetem
is, amikor pörög ezerrel.
Azt hiszem, meg fogom kérdezni H-t, az ortodox tanulótársamat
is.
Az is lehet, hogy a F.H. arra tanít, hogy lassuljak le, és
legyek elégedett azzal ami van.
Egy öreg japán bölcs azt mondta, hogy a hosszú élet titka a
jövőkép. Egy vezetéselméleti videóban is láttam, ha jövőképed van, lehetsz
kedves, nem kedves, követni fognak az emberek.
Ha van jövőképünk, akkor van vágyunk is az elérni. És amikor
elérjük, akkor rögtön alkotni kell egy másikat, hogy hosszú életűek legyünk, ha
igaz, amit az öreg japán bölcs mond.
De nekem nincs jövőképem. Elégedett vagyok azzal, amim van.
Lehet, hogy buddhista lettem?
Egy zsidó mondás szerint gazdag ember az, aki elégedett
azzal, amije van. Akkor én gazdag vagyok.
Viszont ha igaz, hogy most jellemző rám az elégedettség
azzal, ami van, akkor az is igaz, hogy ez olyan állapot, hogy nem hozok létre
semmi újat. Ha nincs vágy, akkor nincs új dolog sem. azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése