Vörös farok

Ritkán írok, mert alapvetően csendesen telnek a napjaim.

A minap azt mondta valaki, hogy a betegségem előtt okosabb voltam. Nem tudom eldönteni, hogy így van-e, vagy mivel megértőbb lettem, kevésbé vagyok kritikus mindennel és mindenkivel szemben, a kritikusságot tévesztik-e össze az okossággal.

Nemrég a zsinagógában beszélgettem egy nővel. Szomorúnak láttam, és le akart rázni, de mégsem mentem el. Úgyhogy elmondta, hogy mi bántja, és el is sírta magát. Aztán úgy láttam, megnyugodott. Most szombaton azt mondta, hogy járni akar hozzám. Már volt két pszichológusnál, de egyik sem figyelt rá annyira, hogy maradt volna. 

Reggel elmentem futni, aztán lezuhanyoztam, hajat mostam, azóta a hűvös szobában üldögélek, ma vsz. nem mozdulok ki. Megnéztem az emailjeimet, de nincs nagyon kedvem mást is csinálni. Pedig van egy listám, hogy miket kéne csinálni. Tegnap beszéltem valakivel, akivel már nagyon régen beszéltem, és mindenkire panaszkodott. kb. egy órát beszéltünk, aztán elköszöntem. De elég volt, és a rosszkedv azóta is kerülget.

Valami vörös farkat kéne a végére tennem, de nem jut semmi eszembe. Ha van valami ötleted, akkor írd meg, lécci.



ui: mindent megcsináltam a listáról! Juhééé