Nincs kedvem ...

Nincs kedvem a munkanapokhoz. Pedig nincs sok dolgom. Holnap csak fel kell hívnom a vízóracsere kft-t, hogy kihívjam a szerelőket, mert át kell szereltetnem a vízórát. De ettől fázom.

Marci azt mondta, hogy ha már háromszor használom a Zsigmondy kártyát, akkor már megtérül. Úgyhogy három nap egymás után elmentem az uszodába. Kb. annyi volt a fele ár, mint amikor rendszeresen jártam.

A medencében egy középkorú nő, aki egy másik nővel úszott és beszélgetett, rám szólt, hogy nem jó helyen úszom. Mert jobboldalon kell úszni mindkét irányban. De ezt olyan kísérőszavakkal fűszerezte, mint gyagyás és agyalágyult. Erre nem szóltam egy szót sem. Amikor megint szólt, mert középen úsztam, akkor utána úsztam, és kérdeztem, hogy észrevette-e, hogy ő is középen úszott. Mondta, hogy igen, mert más is rossz helyen úszik, mint én. De ekkor már nem tette hozzá a fűszerező szavakat.

Még sokáig bosszankodtam, de aztán gondoltam, hogy szegény, sokat bosszankodhat, mert gyakorlatilag senki nem úgy úszik, ahogy ő jónak találja. Aztán megnyugodtam.

Szilveszterkor volt egy üveg pezsgőm, de 11 felé annyira álmos lettem, hogy inkább lefeküdtem. A gyerekeknek írtam, hogy nehogy megijedjenek, ha nem válaszolok. Lefeküdtem, és rögtön elaludtam. Másnap úgy ébredtem, mint más vasárnapon. Elmentem futni, aztán dolgoztam az emailjeimmel. És arra jutottam, hogy nincs kedvem a munkanapokhoz.