Ismét tartottam Dvár Torát. Az apám emlékére. Annyit
hezitáltam rajta, hogy kicsúsztam az időből, és csak azért tudtam a halálának
évfordulójához közel mondani Dvár Torát, mert valaki visszamondta.
Sokat készültem rá. Olvasok sok mindent, és ha elkap az ihlet,
akkor választom ki a témát. Úgyhogy ez nem egyszerű. Ihlet nélkül nem tudom. De
még így is izgulok előtte. Hogy elég jó lesz-e.
Most ugyan sok téma lett volna a Smot hetiszakaszában, de
három kicsi témát választottam, és amikor kiválasztottam, elégedett voltam,
mert mind a hármat közel éreztem magamhoz.
Úgy vezettem föl, hogy apám emlékének ajánlom a tanulást,
akit nem is ismertem, mert négy nappal korábban halt meg, mint ahogy születtem,
és egyébként ateista volt, de mégis úgy érzem, ő vezetett vissza a zsidó
közösséghez. Azt nem mondtam, hogy ehhez a közösséghez, vagy azt sem, hogy egy
vallási közösséghez, de a zsidósághoz igen.
Akkor most leírom a három „szösszenetet”, amikről beszéltem.
1. 1. Mózes miért volt birkapásztor negyven évig? Az Örökkévaló
többeket megtett birkapásztornak, hogy kiderítse, jó vezető lesz-e. Itt
megkérdeztem, hogy kire emlékeznek, hogy birkapásztor volt. Bemondták Jákovot
és Dávidot. Valaki Sault is bemondta, de őróla nem tudtam, hogy az volt. Amikor
Mózes vezette a birkákat, az egyik elrohant. Mózes szaladt utána, és látta,
hogy a birka egy tóhoz rohan, és szomját oltja. Odament, és amikor a birka
befejezte, a vállára vette, mondván, hogy „biztos fáradt is vagy”. Ebből
lehetett tudni, hogy együttérző, figyelmes vezető lesz.
2. 2. Van egy kifejezés, amit nem lehet lefordítani magyarra. A
magyarban csak múlt, jelen és jövő idő van, de az óhéberben nincsenek ezek az
idők, hanem van befejezett és befejezetlen, azaz folyamatos alak. Amikor Mózes
megkérdi az Istent, hogy ha a nép megkérdezi tőle, hogy kivel beszélt, mit
mondjon, mi az neve. Az Örökkévaló azt válaszolja, hogy echje aser echje (אחיה אשר אחיה) leginkább azt fejezi
ki, hogy vagyok, aki voltam, vagyok és leszek. Erről Rambam (1135-1204, https://en.wikipedia.org/wiki/Maimonides) azt mondja, hogy
azt jelenti, hogy a létezése imperatívusz, nem feltételekhez kötött, mint a miénk.
Rási (1040-1105, https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1si) pedig azt, hogy a jelen szükségletekben éppúgy, mint a jövőbeli
üldöztetésekben is velünk lesz.
3. 3. Ez már átvezet a harmadik szösszenethez. A csipkebokor Mózes előtt
égett, de nem hamvadt el, nem semmisült meg. Ebből a rabbik azt a
következtetést vonták le, hogy minden nehézség ellenére az egyiptomiak a
zsidókat nem tudják elpusztítani. (Midrás Rabah)
Ezt tovább tudjuk vinni a történelemben: minden pogrom ellenére nem tudják a zsidókat kiirtani. עם ישראל חי
Amikor mondtam ezeket, egyszercsak olyan csönd lett, hogy
nehezen kifejezhető. Senki nem mozdult, mintha a lélegzetük is elállt volna. Még
a gyerekek sem nyüzsögtek. A végén körülnéztem, és mondtam, hogy ’sabat salom’,
ezzel jelezve, hogy befejeztem. Akkor mindenki megmozdult.
Még másnap reggel is azzal az örömmel ébredtem, hogy jól
sikerült. Most már kezd halványulni, úgyhogy gyorsan leírtam az élményeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése