Hanuka idején

Földszinti terem, női oldal

Emeleti terem, szertartás után

Idén december 23-án nem történt semmi. Két éve műtöttek, tavaly ideköltöztem, idén takarítottam, főztem, zsinagógába mentem, utána hanukai vacsorán voltam. Egy nő szólt, hogy üljek mellé. Akkor már máshol ültem, mondtam, hogy nem. Aztán meggondoltam. Addigra már odaült egy férfi, megkértem, hogy cseréljünk helyet, mert beszélgetni akarok a nővel. Héberül kezdtük, angolul folytattuk a helycserés tárgyalást. Aztán a nőtől, akivel már találkoztam korábban, csak nem ismertem meg, szóval tőle megtudtam, hogy a férfi hajléktalan. Az utcán él, sátorban. Találkoztam vele többször, jött szeuda slisitre, a szombati harmadik étkezésre, ami Tóratanulással párosul. Azt hittem, fizikai munkás, a keze és az erős dohányszaga miatt.

Innen nézve ijesztő, ami Magyarországon zajlik. Mintha egy épület téglái nem lennének habarccsal összeragasztva, és el-eltünedezik egy-egy tégla alulról, középről, felülről. A többi még tartja, de már nem szívesen állnék alá. Az egy dolog, hogy összedőlhet, de ha valaki a romok eltakarítása nélkül újraépíti, ingatag kontármunka lesz, nem biztonságos. Már két embertől, egy amerikaitól és egy izraelitől is hallottam, hogy az egész világban van valami őrület. Itt valahogy úgy érzem, hogy biztonságos fészekben vagyok. Ezen mindig csodálkozom, hogy miért pont itt érzem biztonságban magam. Vagy mindenhol biztonságban érzem magam? Lehet, hogy az otthoniak is így érzik?

Elmentem a magyar klubba. Gyertyagyújtás, hanukatörténet, versek, prózák. Nagyon szépen mondtak mindent, de a hangosítás zavaróan rossz. Aztán aki ottmaradt, mint én is, megnéztek egy amerikai filmet sógorházasságról. Nem lesz a film megemlítve a filmtörténetben, de nagyon élveztem. Vallástalan sógor és ortodox sógornő először formális házassága, majd szerelme. Eszembe jutott, hogy a Rási lányaiban olvastam, hogy ha egy házastárs korán meghal, akkor az azt jelenti, hogy az a házasság nem az égben köttetett, és hogy az életben maradottnak van egy igazi párja valahol. A film közben azon gondolkodtam, mitől érzem úgy, hogy valami keresztényes van a filmben. Aztán rájöttem, hogy az Istent Úr-ként emlegetik, és ilyet csak keresztényektől hallottam eddig. Azok a zsidók, akiket én ismerek, Örökkévalóként említik. A végén az elhalt férj sírkövének avatásán az ifjú és persze szépséges feleség már nem parókában, hanem leeresztett saját hajjal és kicsike csipketerítővel a fején jelent meg. Ez a hozzáértők számára azt jelenti, hogy ortodoxból maszortivá avanzsált. Gyerekkoromban, ha nagyritkán elvittek a rokonaim a Dohány utcai zsinagógába, mindig nagyon viccesnek találtam, hogy az idős hölgyek nyilvánvalóan a polcról a fejükre tették a csipkét. Elképzeltem, ahogy kiveszik a porcelánszobor alól, és kis csattal hozzáerősítik a dauerolt hajukhoz. Azt csak nemrég tudtam meg, hogy ez a szimbolikus fejfedés neológ hagyomány, az ortodoxoknál a haj teljes takarása kötelező.