Újhold és telifény

Betelefonáltam a befogadási minisztériumba, az ügyintézőmnek, minden hónapban kell hívnom. Novemberben azt mondtam, hogy egy hétig leszek országon kívül, aztán két hétig voltam. Arra az időre nem kapok pénzt. Izgultam, hogy hazudok. Amikor november végén hívtam, nem kérdezte, hogy mennyi ideig voltam távol, nem mondtam, azt hittem, megúsztam. Most lecseszett, hogy mondta már, 2 és 4 között hívjam, ez volt háromnegyed kettőkor. Aztán lecseszett, hogy többet voltam távol novemberben, mint mondtam. Elvigyorodtam, ezek szerint összeérnek a szálak, mindent tudnak, amit tudni akarnak. Kérdezte, hogy decemberben is voltam-e külföldön, és mondta, hogy le fogja ellenőrizni. Dühös volt. A lecseszésnek nem volt más értelme, mint hogy kiadja a dühét, mert már nem lesz több dolgunk egymással. Januártól a munkaügyi központba kell mennem, de azt mondta, ha ulpánra járok, nem vagyok munkára elérhető, ne menjek. Oké, de akkor nem tudom, ki fizeti a betegbiztosítást. Ezt nem mondtam neki, hanem alaposan kikérdeztem, hova kell mennem, aztán elköszöntem. Nyasgem.

Azért rossz kedvem lett. Fontos, hogy legyen betegbiztosításom. Akkor is, ha ulpánra járok. A rosszkedvet oldandó belevetettem magam a tanulásba, és a telefonálgatásba. Segített. Aztán ma azt gondoltam, hogy az ő dolga az, hogy nekem segítsen, és felhívtam 2 után. A harmadik hívásnál felvette, kérdeztem, ki fizeti a betegbiztosításom mostantól, mondta, hogy én, kérdeztem, hol kell intézkednem, megmondta, de nem értettem. Aztán a tegnapinál sokkal enyhébb hangon azt mondta, hogy most nem is hallotta, hogy ulpánra járok. Ez valószínűleg nekem jó, bár nem nagyon értem, miért akarják, hogy inkább dolgozzak és ne tanuljak. Ezek szerint fontosabb az államnak a munkáskéz, mint a tudás.

B-vel cseteltem. Írtam, hogy egyedül érzem magam. Visszaírt, hogy talán mert nem akarok kapcsolatba kerülni. Utálom ezt az előfőzött választ, hogy ha neked rossz, akkor biztos azért, mert ezt akarod. Valójában persze arra utalt, hogy hiába közeledett, nem engedtem közel magamhoz. Azt válaszoltam, hogy nekem olyan társ kell, aki velem van, amikor szükségem van rá. Azóta nem hallottam felőle. Nem is csodálom, hülyén nézne ki, ha amikor hívnám, a feleségének mondaná, hogy "bocsánat drágám, de most dolgom van, hirtelen Tel Avivba kell mennem."

Cseteltem L-lel, az év legjobb mondatát hallottam tőle, amikor az új keletes csábítás cikkről beszélgettünk. Valami olyasmit mondott, hogy nem érti, hogy a megcsaltak akkor vannak felháborodva, amikor mást ölel a házastársuk, és nem jóval előbb, amikor a nekik járó szeretetet nem kapják meg. Döbbenet, hogy ez milyen igaz!

Ma újhold van. Ébresztőórára ébredtem, reggeli nélkül elmentem a zsinagógába. Én voltam az egyetlen nő. A konyhából vettem magamnak forró vizet, azt kortyolgattam közben. Hazafelé menet az udvaron felszedtem egy érett grapefruitot. Most van a szezonja.

Kimentem Bné Brákba. Találkoztam egy haszid rabbival, voltam is náluk, és kivártam a hanukagyertyák gyújtását. Ma van az utolsó nap, nyolc gyertyát gyújtottunk. A legnagyobb fény. Gyújtottam velük a kapunál, és a lakásban. Ő, a felesége, egy fia és két lánya volt jelen rajtam kívül. Kicsit zavarban voltam, itt nagyon szigorúak a viselkedési normák, és nem tudom biztosan, jól csinálom-e, amit csinálok. Itt olivaolajjal töltik fel a mécseseket, öt körül gyújtottunk, ezek éjfélig égnek. Aztán visszafelé jövet néztem, mennyi ablakban égnek a lángok. Az égen az újhold és az esthajnalcsillag. Givatajimban már nem láttam mécseseket, ott már nem vallásosak laknak.

Most kezdődött a zsidó naptár szerinti születésnapom. PR-nek pedig megszületett a negyedik fia. Gyönyörű baba.