Új Kelet cikk - önérvényesítés

Kedves Ilona!

Nagy örömmel olvasom az Új Kelet hasábjain a hetente megjelenő
tanácsait. Én most egy karrierrel kapcsolatos kérdésben szeretném a
véleményét kérni. Csaknem egy évtizede élek már Izraelben, elég jól
beszélem a nyelvet, a szaktudásomat mindig megdícsérik, de valahogy
mégsem sikerül előrejutnom a munkahelyemen. Öt éve dolgozom ugyan
annál a cégnél és a fizetésem szinte alig változott. Kereshetném a
hibát a főnökökben, de arra gyanakszom velem van a baj, én nem tudom
elég jól menedzselni az általam elért eredményeket, mások ügyesebben
fényezik magukat. A munkahelyen én vagyok az egyetlen nem szabre, de
mivel érettségi után jöttem ki, mostanra már nem lógok ki annyira a
sorból. Gyerekként sem akartam mindig a középpontban lenni, de itt az
izraeli környezetben kimondottan visszahúzodottá váltam, először a
nyelvtudás hiánya miatt, aztán meg egyszerűen rajtam maradt ez a
szerep. A magyar srác, aki szép csöndben mindent elvégez, nem
veszekszik, nem kiabál. Félre ne értsen, nem a veszekedés hiányzik,
szívesebben dolgozom csendben és nyugalomban, de látom, hogy a
többiek, akik velem együtt kezdtek, talán kevesebbet is tesznek le az
asztalra nap mint nap, de mostanra már 30-40 százalékkal magasabb a
fizetésük. Azt szeretném kérdezni, hogy van arra esély, hogy egy
magyar ember elsajátítsa ezt a lazább keleti stílust? Mit tehetnék
azért, hogy a főnököm jobban észrevegyen?

Válaszát köszönöm!

Gábor Jeruzsálemből

Kedves Gábor!

Az Ön esete nem minden tekintetben izraeli sajátosság. Például azért nem, mert a szaktudás önmagában már szinte sehol nem elegendő az érvényesüléshez. Az viszont tagadhatatlan, én is azt tapasztalom, hogy itt Erecben a nyílt önérvényesítést jobban értékelik, mint Magyarországon.

Kezdjük azzal, hogy vannak személyiségbeli különbségek az emberek között. Azok, akiket extravertáltaknak nevez a lélektan, többnyire könnyen megnyílnak, szinte mindent kimondanak, ami eszükbe jut, még gondolkodni is beszélve szeretnek, szeretik befolyásolni a környezetüket, és hagyni, hogy az befolyásolja őket. Ahol jelen vannak, észreveszik őket, kitöltik a teret.

Azok, akiket introvertáltaknak nevez a lélektan, belül élik a világukat, csak akkor beszélnek, ha fontos mondanivalójuk van, szívesebben dolgoznak egyedül vagy kisebb csoportban, és a fejükben tökéletesítik a gondolataikat. Nem feltétlenül veszik őket észre, és sajnos sokszor a nagyon jó gondolataik is megmaradnak náluk. Elképzelhetőnek tartom, hogy Ön introvertált. Ez a személyiségjegy nem változtatható, mert - legalábbis az elmélet szerint - velünk született, de azok a magatartások, amelyek az extravertáltakra jellemzőek, legalábbis részben megtanulhatóak.

Ettől különbözik az, hogy valaki neveltetése révén gátlásos, zárkózott, akár extravertált, akár introvertált. Az ilyen ember zavarban van, ha figyelnek rá, lehetőleg visszahúzódik a reflektorfénytől. Ez változtatható. Volt egy ismerősöm, akinek nehezére esett mások előtt megszólalni, de vezető akart lenni, és úgy “edzette” magát, hogy bűvészmutatványokat tanult meg és adott elő. Ez aztán segített neki abban is, hogy később beszéddel teremtsen kapcsolatot a külvilággal.

A harmadik tényező az önérvényesítés vagy asszertivitás. Ez a saját érdekeim ismerete, és kiállás mellettük akkor is, ha konfliktussal jár. Nem agresszió, azaz nem a másik letiprásával jár együtt, de nem is meghunyászkodás, a saját érdekek rendszeres háttérbe szorítása. Amikor tisztelem a másik érdekeit, ugyanakkor a sajátjaimat is, és együttműködöm a mindkettőnknek megfelelő megoldás kialakításában, az az önérvényesítés. Ez is magatartás, nem személyiségjegy, így változtatható, fejleszthető.

Nézzük, mit lehet tenni az Ön esetében. Ha van a cégnél rendszeres teljesítményértékelés, akkor annak során érdemes egyeztetni a főnökkel, hogy ő hogyan látja az Ön teljesítményét, ehhez képest Ön mit lát a fizetéseknél. Az segít, ha a főnöke kimondja, mit hiányol az Ön működésében, mert akkor nem kell találgatni, megvan, hogy hol célszerű önmagát fejleszteni. Ha nincs szervezett teljesítményértékelés, akkor Ön kezdeményezze a beszélgetést. Ha Ön nem védi meg az érdekeit, senki nem fogja, ez nem várható el másoktól. De ha látják, hogy Önnek fontosak, és ki is tart mellettük, akkor nekik is fontos lesz.

Felteszem, egy ilyen beszélgetéstől tart, és nehezen megy bele. Ezért azt javaslom, hogy valamennyire gondolja végig, mit is mondana. Ha van megbízható kollégája, vele beszélje meg előbb a dolgot. Ha van türelmes barátja vagy családtagja, akkor próbálják is ki. Ön mondja, amit mondani akar a főnöknek, a barát vagy családtag úgy reagáljon, ahogy természetesen jön neki. Ebből fogja tudni, milyen hatása van annak amit, illetve ahogyan mond. Fontos lehet tudni, hogy ha bizonytalanság hallatszik a hangjában, akkor ez könnyedén visszautasítást hívhat elő a másikban. Ezért is érdemes gyakorolni egy ilyen szokatlan helyzet előtt, és közben figyelni a hangját, kézmozgását.

Összefoglalva: a személyiségjegyeinken nem tudunk változtatni, de a magatartásunkon, kommunikációnkon igen. Ha az Önök cégénél alkalmaznak coachot (személyes vezetésfejlesztési szakembert), érdemes vele ezen dolgozni. Ha nem, vagy az Ön számára nem elérhető, akkor azt javaslom, hogy a google-ban írja be az “asszertivitás gyakorlatok” kifejezést, és szemelgessen a kihozott oldalakon.