Új Kelet cikk - az energikus nő és a visszafogott férfi

Kedves Ilona,

Van egy új kapcsolatom, ami jó is, meg nem is. Szűk 2 hónapja találkoztam vele először, egy társkereső oldalon talált rám. Nem volt kedvem elmenni a találkozóra, előző nap randevúztam valaki mással, másnapos voltam, a másik érdekelt,  amúgy sem hiszek az internetes ismeretségekben, szóval nem, és kész … De a barátnőm rábeszélt.

3 órát beszélgettem Ádámmal, és be kell vallanom, hogy remekül mulattam, de nem tudtam eldönteni, hogy ő most érdekel-e, inkább csak nem zártam ki. Aztán elhívott szinházba, akkor már tetszett. Utána elhívott moziba. Dögrováson voltam, mozi utan közölte, hogy ő most felvisz magához és csinál vacsorát. Annyira határozott volt, hogy beadtam a derekam. (a baratnőimnek megírtam a címet, hogy hol találják meg a hullámat, ha mégis egy őrülttel lenne dolgom). Vacsorát főzött, ápolt, mondtam, hogy a bőröm is fáj, meg nem kapok levegőt, uh tényleg csak alvás lehet. Az is lett, aztán a következő randin lefeküdtem vele. Jó szaga van, jó az ágyban, nagyon figyelmes, fogja a kezem, bújik hozzám, beszél a munkájáról, a családjáról, mesélt rólam a barátainak, vesz olyan csokit amit szeretek, ha utcán vagyunk, fogja a kezem, es kimutatja, hogy együtt vagyunk. Jó a humora, jó vele filmet nézni, együtt enni, stb. eddig jól hangzik igaz?

Nnnnna, annyira mégsem jó, mert hetente kétszer találkozunk, nem töltöttünk még együtt egy hétvégét, 24 órát sem, nem járunk el együtt szórakozni, nem megyünk sehova, közben pedig itt a foursquare, amin ismerősök vagyunk , és látom, hogy végigbulizta a hetet
nem hív fel, amikor nem vagyunk együtt, nem is nagyon ír. Otthon vagyunk, filmet nézünk, vacsorázunk, úgy érzem magam, mint nagyanyó. Nem dicsér meg, ha találkozunk, hogy csinos vagyok, visszafogottabb, finomabb is mint én, nincs annyira tele élettel, érzésekkel. Nem lehet vele előre megbeszélni, hogy a héten melyik nap leszünk együtt, mert nem tudja, az én fejem meg olyan mint egy táblázat, sokszor előre programokkal. Ezek zavarnak, de közben meg ott vannak a jó dolgok.
Nem tudom, hogy mikor szóljak, hogy én nem így működöm. most, vagy várjak és nézzem meg , hogy ő magától milyen. Egyszerűen nem tudom eldönteni, mihez kezdjek vele.

Éva

Kedves Éva!

A levele szenvedélyes és hömpölyög, mint egy megáradt folyó. Úgy tűnik, pörög, minden teret betölt, egyszerre sok minden kell, minden porcikájában él. Ha jól sejtem, Ádám éppen az a férfi, aki arra tanítja, hogy csönd, nyugalom, bensőségesség legyen az életében. Ha ez igaz, tagadhatatlanul nehéz tanítás mindkettőjüknek.

A foursquare-ről lebeszélném, arra késztet, hogy minden percéről tudjunk a másiknak, ne legyen tőlünk független ideje. Ez korlátozza az egyéni időt, amire minden párkapcsolatban szükségünk van. Nem jó, ha mindenről tudunk, ha feloldódunk a kapcsolatban, illetve ha ezt várjuk el a másiktól. Szükségünk van olyan időre, amit nem a párunkkal töltünk, hanem a barátainkkal, ismerőseinkkel, és egy kicsit a saját titkokra is. Ha ezt nem adjuk meg, rátelepszünk egymásra, és elviselhetetlenül sokat követelünk a másiktól és magunktól.

Ádám képes arra, hogy az Önnel töltött időben kizárólag Önnel legyen, élvezze a pillanat adta örömöt. Ha pedig mással tölti az idejét, akkor teljesen ott van. Ha ez így van, lehet tőle tanulni. Amit tanulni lehet és érdemes, az az, hogy az adott pillanatban teljesen el tudjunk mélyülni, és minden mást kívül hagyni a pillanaton. Ez a teljesség érzését adja, és azt, hogy amikor megöregszünk, ne úgy érezzük, hogy elment az élet mellettünk.

Azt írja, mondaná az igényeit neki, de nem tudja, hogy mikor jó mondani. Azt tanácsolom, hogy az igényei közül válassza ki azokat - és ez ne legyen nagyon sok -, amelyek nem teljesítése esetén felhalmozódik Önben a feszültség, indulat, és egy idő után robban. Ne akarja az ő egész életét átrendezni, mint ahogy a saját életét sem az új kapcsolat vélt érdekében. Ez túl sok áldozatot kíván, és hosszú távon nem tartható.

Viszont azokat az igényeit, amelyek ahhoz kellenek, hogy ebben az új és ígéretes kapcsolatban fontosnak és jól érezze magát, fejezze ki. Ezeket akkor mondja el, amikor még indulat nélkül tudja mondani. Ne várja meg, míg már csak feszülten, veszekedve tudja elmondani neki, hogy mit kellett volna csinálnia ekkor vagy akkor, mert ő abból semmit nem fog érteni. Azt se várja, hogy ő kitalálja. Ha a legsürgősebbeket ki tudja választani, ez segít abban, hogy összecsiszolódjanak. Később jöhet a többi, de az is lehet, hogy némelyiket el fogja engedni, már nem lesznek olyan fontosak.