A múzeum mellett van az ország legnagyobb könyvtára. Carol az első perctől kezdve mondja, hogy menjek oda tanulni, de csak most szántam el magam. Be is iratkoztam, van kártyám, ingyen kölcsönözhetek könyvet, zenét, meg van olvasó terem, zeneterem, Rambam terem, itt vallási könyvek vannak, és persze gyerekkönyvterem. Most nem mentem be egyikbe sem, egy napra ennyi kultúra elég.
A Sufraszol boltban a pénztáros megkérdezte, hogy most lesz-e a szülinapom. Annyira meglepődtem, visszakérdeztem, hogy látja-e. Mondta, hogy igen.
Sürgősen vissza kell mennem Budapestre. Az egyik flow-s cég egyik kliensénél a felsővezetés rosszul működik. A kolléga szerint vagy én tudok segíteni, vagy senki. Fizetik a repjegyemet, csak menjek. Elvállalom. Kimarad néhány nap az ulpánból, ez rossz, de a helyzet izgat.
Megkerestek, hogy dolgozzak egy hiperaktív, súlyosan szorongó kamasszal. Megkérdeztem a súlyos anyagi gondokkal küzdő anyát, hogy körbenézett-e ingyenes kezelésért. Ez beindította, beszélt az iskolai pszichológussal, aki azt mondta, hogy ő hivatalból nem kezelheti a gyereket, de talált neki olyan helyet, ahol az itteni ár kevesebb, mint tizedéért, de még az is lehet, hogy ingyen dolgoznak vele. Ő meg dolgozhat az anyával. Ez a legjobb megoldás, hiszen ahol a gyerekkel baj van, ott valószínűleg a felnőtt világ bajait jeleníti meg, így akkor hatékony a kezelés, ha mindenki benne van. Amikor még azt hittem, a gyerek az ügyfelem lesz, arra gondoltam, hogy elviszem a múzeumba szörnyeket nézni.
Hagyom, hogy körülöleljen a fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése