Kezdődik a pörgés

Elmentem múzeumba. Csak nemrég jöttem rá, hogy a Tel Aviv múzeum tíz perc gyalogútra van tőlem. Még mindig ingyen tudok bemenni, ezt csak egyszer használtam ki eddig. Ideje folytatni. Huszadik századi festészetet néztem, és tetszett. Ez meglepett. Bementem a múzeumi boltba, ezeket még Amerikából imádom, tele vannak szép és hihetetlenül kreatív dolgokkal. Gyorsan el is költöttem 140 sékelt. Ajándékokat vettem, csak egy asztali naptárt vettem magamnak, amire ugyan nincs feltétlenül szükségem, de annyira kedvesen néz ki, hogy nem hagyhattam ott.

A múzeum mellett van az ország legnagyobb könyvtára. Carol az első perctől kezdve mondja, hogy menjek oda tanulni, de csak most szántam el magam. Be is iratkoztam, van kártyám, ingyen kölcsönözhetek könyvet, zenét, meg van olvasó terem, zeneterem, Rambam terem, itt vallási könyvek vannak, és persze gyerekkönyvterem. Most nem mentem be egyikbe sem, egy napra ennyi kultúra elég.

A Sufraszol boltban a pénztáros megkérdezte, hogy most lesz-e a szülinapom. Annyira meglepődtem, visszakérdeztem, hogy látja-e. Mondta, hogy igen.

Sürgősen vissza kell mennem Budapestre. Az egyik flow-s cég egyik kliensénél a felsővezetés rosszul működik. A kolléga szerint vagy én tudok segíteni, vagy senki. Fizetik a repjegyemet, csak menjek. Elvállalom. Kimarad néhány nap az ulpánból, ez rossz, de a helyzet izgat.

Megkerestek, hogy dolgozzak egy hiperaktív, súlyosan szorongó kamasszal. Megkérdeztem a súlyos anyagi gondokkal küzdő anyát, hogy körbenézett-e ingyenes kezelésért. Ez beindította, beszélt az iskolai pszichológussal, aki azt mondta, hogy ő hivatalból nem kezelheti a gyereket, de talált neki olyan helyet, ahol az itteni ár kevesebb, mint tizedéért, de még az is lehet, hogy ingyen dolgoznak vele. Ő meg dolgozhat az anyával. Ez a legjobb megoldás, hiszen ahol a gyerekkel baj van, ott valószínűleg a felnőtt világ bajait jeleníti meg, így akkor hatékony a kezelés, ha mindenki benne van. Amikor még azt hittem, a gyerek az ügyfelem lesz, arra gondoltam, hogy elviszem a múzeumba szörnyeket nézni.

Hagyom, hogy körülöleljen a fény.

Magyarok

A boltban még Peszah előtt nézegettük, hogy melyik kávé kóser Peszahra. Ahogy tanakodunk, magyarul megszólít egy férfi, és megmutatja, hol nézzük. Beszélgetünk, azt hallotta, hogy most már Magyarországon is mindent lehet kapni. Pontosítottuk, hogy Budapesten, valóban van a Dob utcában egy nagyon jó bolt. Aztán kellemes ünnepet kívántunk egymásnak, és mindenki ment az útjára.

Egy másik magyar mondta, hogy kísérleteztek azzal, hogy angolul telefonáltak különböző helyekre, és nézték, hogy milyen hatással van. Ez felszabadítóan hatott rám, én is kísérletezhetek, úgyhogy felhívtam két múzeumot, hogy megtudjam, nyitva vannak-e. Mindkét helyen megkaptam angolul minden információt. Az egyik a Biblia múzeum. Kérdem, hogy új bevándoroltként oda is bemehetek-e ingyen. Mondta, hogy nem, de amúgy is csak tíz sékel a belépő. Nyakamba vettem a várost. Mikor megláttam az épületet, rájöttem, hogy itt már jártam. Sebaj, ha már itt vagyok, nem fordulok vissza. A bejáraton hatalmas lakat. Hahó, mi van, nekem azt mondták, nyitva lesz. Nem adom föl, körülnézek, kiderül, van oldalt egy keskeny lépcső, a tetején nyitott ajtó. Belépek. Mint egy elvarázsolt kastély. Megyek föl a lépcsőn, és akkor meglátok egy mogorva vén öregembert. Mondom héberül, mi járatban vagyok. Mondja, hogy rendben. Kérdezem, hol fizethetek, mire egy hosszú, számomra érthetetlen válasz érkezik. Megkérem, hogy ezt mondja el angolul is, mire ő: "welcome". Hát, jó. Megnézem a kiállítást, egyedül vagyok az egész múzeumban. Aztán visszamegyek az öreghez, kedvesen elköszönünk egymástól.

O., kedves fiatal nő Budapestről, Asdodban lakik. Ösztöndíjjal tanul és önkéntes munkát végez, gyerekeket tanít angolra. Asdodban rendszeresen jönnek a rakéták. Az első rakétatámadás után küldött a szüleinek egy sms-t, hogy ne aggódjanak. Azóta aggódnak, a magyar hírekből nem is hallották volna. A lakásban az ő szobája a bunker, amikor szirénáznak, mind a hat lakó odamegy. Egyszer a strandon volt, amikor megszólalt a sziréna. Az emberek rohantak, ő meg csak ült, és nézett ki a fejéből, úgysincs hova menni a strandon. Egyszer azt álmodta, hogy bombáznak. Felébredt, az ég dörgött. Idejött huszonhat évesen, és a nagyszülei háborús élményei jönnek elő valahonnan a mélyből.

Pistiék itt voltak Peszach utolsó napjaiban. A zsinagógában kádist mondott olyan askenázi kiejtéssel, amit itt senki nem használ. Jó volt hallani. A nyolcadik napon munkanap volt Magyarországon, munkanap Izraelben, de nekik ünnepnap. Így egy nappal meghosszabbítottam a kenyérnélküli napokat.