Új Kelet - A nyugtalan gyerek

Kedves Ilona!

Azért írok Önnek, mert a lányom, aki öt éves, megváltozott. Fél az idegenektől, különösen a furcsa külsejűektől, néha bepisil álmában, nyugtalan, jobban bújik, mint korábban. Nem tudok róla, hogy bármi történt volna vele, az óvónők sem panaszkodnak rá.
Mostanában elég sok feszültség van a házasságomban, bár szégyellem leírni, de az a gyanúm, hogy a férjemnek szeretője van. Ő azt állítja, hogy csak fantáziálok. Nem tudom, hogy kinek van igaza, veszekszünk, néha sírok, ha egyedül vagyok. A gyerekkel is türelmetlenebb vagyok néha, bár előtte nem veszekszünk, minden úgy zajlik, mint korábban, mégsem tudom, hogy nem ezt érzi-e meg.

Kérem, adjon tanácsot!

Anna


Kedves Anna!

Ha a gyerek nyugtalanabb, mint korábban, vagy bepisil, pedig egyébként szobatiszta, akkor ott valami történt. Ha utánajárunk a tágabb környezetben , és semmit nem tudunk felfedezni, akkor feltehetően a kapcsolatunkban történt valami.

Jól sejti, a gyerekek megérzik, ha a szülőknél baj van. A szülők kapcsolata az életük tartóoszlopa, ha az elkezd ingadozni, az életük kerül veszélybe, legalábbis lelki értelemben. A gyerekek olyanok, mint az állatok, arra reagálnak, ami van, és nem a kimondott szavakra. Ahogy egy kutyának is bármilyen nyelven mondhatjuk, hogy megyünk sétálni, örömteli ugrálással fogadja a hírt, úgy a gyerekek is a gesztusaink valódi tartalmát veszik le rólunk.

Nemcsak, hogy nem lehet becsapni gyereket, hanem még bizonytalanabbá tesszük számára a dolgokat, ha kifelé mást mutatunk, mint amit érzünk. Nem tudja, hogy minek higgyen, és ez elbizonytalanítja őt. Azt hiszi, hogy ő nem elég jó, mert ha elég jó lenne, a szülők kapcsolata is jobb lenne. A bizonytalanság félelmet, szorongást kelt, néha pedig agresszívvé válik, éppen úgy, mint amikor valaki, aki nem tud kinyitni egy dobozt szépen, akkor felfeszíti. Keresi a bizonyosságot.

Korszerűbb családokban általában ilyenkor viszik el a gyereket pszichológushoz, aki megvizsgálja őt, elmondja a szülőknek, hogy milyennek találja a gyereket, és ahogy játszik vele, a gyerek kibeszélheti magából a szorongását. A gyerekek szokták szeretni a pszichológus foglalkozását, mert játékos, és mert megnyugtatóan hat rájuk.

Azonban, ha a szülők viszonya nem rendeződik így vagy úgy, akkor a tartóoszlop továbbra is ingatag, ezért bár a gyerek a pszichológiai foglalkozás hatására erősebb lesz az elviselésben, de továbbra is túl nagy teher nehezedik rá. Ezért hatékonyabb a családterápia, vagy a gyerek terápiája kiegészítve a szülők párterápiájával.

Amikor a szülők döntenek a válásról, az is lehet jobb a gyerek számára, mert akkor már tudnak vele beszélni a konfliktusról, és valami olyasmit mondani neki, hogy bár mi már nem szeretjük egymást annyira, mint régen, ezért elválunk, de téged mindketten nagyon szeretünk. Ez persze csak akkor hat megnyugtatóan, ha nem játsszák ki közben egymás ellen a gyereket.

Felteszem, hogy a férje nem fog akarni párterápiába menni, ami elég valószínű, ha valóban van szeretője, de egyébként is a magyar férfiak ódzkodnak külső segítségtől. Ekkor azt javaslom, hogy Ön egyedül menjen, mert most nemcsak a kislányának van nagyobb támogatásra szüksége, mint máskor, hanem Önnek is, és ha Ön nem kapja meg a szükséges támogatást, a kicsinek sem tudja nyújtani. Ez jelenik meg abban, hogy mostanában türelmetlenebb vele.

Én itt csak egy problémás viselkedést kiváltó okról írtam, a szülők kapcsolatának megromlásáról, de hasonló történik akkor is, ha a gyereket fizikai vagy lelki erőszak éri, akár otthon, akár iskolában, vagy szexuális közeledés tárgyává válik. Ezekben a helyzetekben az a nehéz, hogy sokszor fogalmunk sincs arról, hogy megtörténtek, mert a gyerek nem mer vagy nem is tud róluk beszélni.

Azt gondolom, hogy Ön a levelével megtette az első lépést. Sok erőt kívánok a továbbiakhoz.