Itt a második írás. A szerzője a következő héten odajött hozzám, és mondta, hogy a múltkor elakadást érzett. Mondtam, én is, és nagyon örülök, hogy ilyen tisztán tudja érezni, ami van. Mindig elámulok, milyen pontosan megérzik az emberek, ami van, ha teret engednek ennek, és nem fegyelmezik magukat. Továbbra is nyers a fordítás.
"A héten rövid lesz az írás, mert a gyakorlás rövid volt a múlt héten.
Mivelhogy a lányok többsége nem érkezett meg - egybevontak két csoportot, és két vezetővel voltunk - Sz. és Ilona.
Már a csoportok összevonásának oldaláról is éreztem, hogy kis “sérülés” lett a folyamat kezdetén.
Vártunk a lányokra, akik elmentek a szünetben vásárolni, és eközben Ilona váratlanul azt a megjegyzést tette, hogy az egyetem itt nagyon különbözik attól, ami Magyarországon van. Az elhangzott megjegyzés kellemes volt, és válaszképpen megkérdeztem: a babák miatt? Elnevette magát, és azt válaszolta, hogy igen. Ettől a beszélgetéstől megindult a beszélgetés köztem és a másik vezető Sz. között, benne azt éreztem, hogy nagyon kritikus velem amiatt, hogy a kisbabámmal jöttem.
Azt mondta, hogy egyáltalán nem gondolja, hogy lehetséges az órán a dolgokban benne lenni így. Nem értettem egyet a szavaival, és kellemetlen érzés alakult ki bennem. Aztán elkezdtük a gyakorlást, és ennek megfelelően éreztem nem fejlődtek a dolgok, és a lányok megosztották az rossz érzéseiket: csalódottság, zavarodottság, és ilyenek.
Azt éreztem, hogy ez a műhely indításának hatására történt. Ráadásul - azt éreztem, hogy az az elvárás tőlünk, hogy hozzuk be magunkat bizonyos módon, összezavaró és nyomulós volt. Egy idő múlva Ilona a haladás hiányában fordulatot hozott - egy érzés, egy gondolat, egy …, és ebben sikerült nekünk behozni magunkat, és megtanulni kiemelni kizárólag egyetlen dolgot. Ez a fordulat kicsit javított az érzésen.
Összefoglalva: a műhely ez alkalommal csalódottságot okozott nekem, és nem éreztem azt, hogy teljesen kihozta volna, ami benne van."
Sz. izraeli?
VálaszTörlésSzerintem általában annyira jó, hogy egy gyerek Izraelben normális jelenség. :)
Sz. három éve vándorolt be.
VálaszTörlésÚgy tűnik, hogy rajtam kívül majdnem minden tanerőt zavar, igaz, Sz-nek nincs gyereke, két másik férfi, talán még az egy velem egyidős nőt nem zavarja, legalábbis nem hallottam tőle semmi erre vonatkozót.
Én kifejezetten szeretem, az meg még izgat is, hogyan tudunk így dolgozni. Most a legutolsó alkalommal volt, hogy zavart, amikor két gyerek egyszerre kezdett el sírni, és nem hallottuk egymást. De ez csak egy percig tartott.