Zuhog az eső ...

Ilyen volt a nappali beköltözéskor ...

Jó érzés tágas lakásban lakni. Meglehetősen igénytelenül felújított hely, majd szép lassan letisztogatom a festékfoltokat. Nincs ebédlőasztalom, amit Carol nekem eladott, azt a korábbi lakás tulajdonosa lenyúlta. A szék is kevés. De ezek meglesznek előbb-utóbb. 

Micikétől azt tanultam, hogy a pusztaságban vándorló zsidók között akik hittek, azok találtak mannát. Akik erősen hittek, azoknak az ajtajuk elé hullott a manna. Na, akkor nem állok rosszul, ma találtam Bné Brákban egy teljesen jó műanyag széket. Azért lehet még a hitemen javítani, mert félórás gyalogútra találtam, nem az ajtóm előtt. 

Ma egész nap zuhogott. Menni akartam szupervízióba Givat Smuelba, álltak a buszok. Elindultam gyalog. Egy idő után cuppogott, ahogy léptem. Ilyenkor az úttesten ömlik a víz, kikerülhetetlenül. Mivel mentem, nem fázott a lábam. Az útba eső egyetemen bementem egy WC-be, levettem a nadrágom, kicsavartam belőle a vizet, mentem tovább. A szupervízió egy órás, esély nem volt arra, hogy megszárad bármim is. Visszafelé beálltam a buszmegállóba, fázott a lábam a cipőben, és ahol a vizes nadrág hozzám ért. A megállóban két nő dühöngött, az egyiknek elrobogott a busza anélkül, hogy megállt volna, a másik már egy órája várt, és amikor felhívta a busztársaságot, azt mondták neki, hogy nem tudják, mikor jön a busz, amelyiknek húsz percenként kellene járnia, és van aki másfél órája vár. Úgyhogy inkább elindultam gyalog. Akkor találtam a széket. 

Mivel a telefonom lemerült, ezért nem tudtam behatárolni, merre járok, Nap sem sütött, viszont zuhogott az eső, úgyhogy mentem az orrom után. Egy temetőben kötöttem ki Bné Brákban. Végigmentem egy keskeny ösvényen a fal és a sírok között, egyik kezemben az ernyő, másikban a műanyag szék, rajtam kabát, azon műanyag esőkabát, azalatt a hátizsákom, fejemen kapucni. Ha így látnának az ügyfeleim, biztos nem fizetnének annyit, amennyit kérek. A túloldalon láttam egy férfit, megkérdeztem, hogy merre van a Hazon Is. Pont az ellenkező irányba mutatott, mint amerre sejtettem. Kiderült, hogy én az utcát kérdezem, ő meg a sírjára gondolt. 

Hazaérve forró vizes lábfürdő, forralt bor, meleg leves, aztán lefeküdtem. Nem kéne, hogy beteg legyek, most hogy megyek haza dolgozni. Délután telefonálgatok, minden helyen, ami eszembe jut, bejelentem, hogy új címem van. Egészen belejövök, héberül kezdem, aztán ha nagyon gyorsan beszélnek, mondom, hogy vagy lassabban, vagy angolul. Aki nem tud angolul, lelassít. Már nem idegeskedem, hogy jól csináljam, van bennem valami nyugati fogyasztói magabiztosság. Rábeszélnek az egyik cégnél 30 megás internetkapcsolatra, alig drágábban, mint a régi, rákérdezek a modemre, azt a másik cégnél kell kérdeznem, felhívom azokat, kiderül, hogy nem biztos, hogy az enyém bírja, lehet, hogy ki kell cserélni, és egyébként ott is többet kell fizetni a harmincért. Úgyhogy visszahívom az első céget, és mondom nekik, hogy kérem vissza a 10 megámat. 

Felhívom a tulajt, hogy csöpög a víz a légkondi vezetékénél. Azt mondja, ilyen esőben nem tud senkit hívni, majd ha már nem esik ennyire. Rendben, akkor vödröt teszek a csöpögés alá, majd elrendezik. 

Este meleg pitát eszem nyers fokhagymával, olivaolajjal, rizsecettel, kamillateával.