Pénteken két ügyféllel dolgoztam. Az első nő, meg van rekedve az élete minden területén, beleértve a mi munkánkat is. Várja, hogy kimozdítsam, és csalódott, hogy nem tudom. Azt veszem észre, hogy nagyon óvom őt. Aztán nekimegyek, azt visszanyomja, a következő ülésen keményen kritizál. Ennek örülök. Végre megjelöli a határait. Hiányolja a kísérleteket. Amikor mondom, hogy mással csinálom, megint csalódott.
Továbbra sem mozdulunk ki. Most pénteken úgy döntöttem, hogy átmegyek az ő pozíciójába. A testem mozdulatlanná válik, szobornak érzem magam. A kezem sem mozog, a fejem kicsit, az arcomat nem tudom lefagyasztani. De már ez is elég, érzem a megnyugtató bénultságot, és egyre álmosabb vagyok. Ha így maradok, elalszom. Mondom is neki, azt is, hogy a testem mozdulatlan, és hogy nem is hadonászok. Azt válaszolja, amúgy sem szoktam. Változtatok, ahogy beszélek, a kezem is mozog. Ő nem erre gondolt, hanem hogy a karommal nagy mozdulatokat írok le. Felállok, és összevissza hadonászok. Beszáll, majd átveszi az irányítást.
Amikor visszaülünk, túl távolinak érzem magunkat egymástól, átülök egy kis székre az ablakhoz, hozzá közelebb. Mondom, hogy ez olyan, mintha barátok lennénk. Ekkor elmondja, hogy neki nem elég tiszták a határok velem. Nem tisztázom a határaimat, azt javaslom, hogy tapogassa le.
Utána egy férfi jön, hihetetlenül energikus vezérigazgató, aki nyomná a céget a siker felé, és zavarják az ellenállások. Két hónapja találkoztunk, akkor mesélt a nagypapáról, aki tanította őt dolgozni. Megjelenik előttem, szép szikár parasztember, aki pontosan tudja, hogy mit mikor kell csinálni összhangban a természettel, és kíméletlen önmagával, az unokával, a környezetében élőkkel, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie a megfelelő időben. Már a másfél óra végén járunk, amikor arról kérdezgetem, hogy kire néz fel. Férfiakat említ, kérdezem, hogy nőre? Rövid, mély csönd, aztán halkan, mély hangon mondja, hogy megérkeztünk. Az ülésnek vége, vívódom, hogy meghosszabbítsam-e és belemenjünk, aztán úgy döntök, hogy befejezzük, és rábízom, mit kezd ezzel.
Ez történt két hónapja, nem tudtunk közben találkozni, nem volt olyan időpont, amikor mindketten a városban voltunk elérhetően a másik számára. Most arról számol be, hogy jól mennek a dolgok, ő másként működik, és egyre többen jönnek kreatív ötletekkel. De ... vannak, akik nincsenek ebben a sodrásban, panaszkodnak, problémáznak. Eszembe jut egy amerikai iskolai kísérlet, nem tudom, mi a kapcsolat az ő helyzetével, megkérdem, hogy azért mondjam-e. Azt válaszolja, hogy igen. Elmondom, hozzáteszem, még mindig nem tudom, hogy jön ez ide. Ő már tudja, mondja azt a hasonlatot, hogy a Titanicon vannak, akik a fedélzeten pezsgőznek, és vannak, akik a gépházban nyomorúságon körülmények között gürcölnek, és ezek nem találkoznak. Folytatja, hogy de a gépházban dolgozókat nem szokták felhívni a fedélzetre. Szinte egyszerre jut eszünkbe, hogy a fedélzeten lévőket meg lehet kérni, hogy tegyék le a pezsgőspoharat, és menjenek le a gépházba. Azt mondja, már tudja, mit tegyen a jövő héten.
A másfél órából háromnegyed óra telt el, megállapodunk, hogy mára ez elég volt, hazahúz, leírja, csinálja. Azt a hasonlatot mondom, mintha tangóztunk volna, ő inkább labdaadogatáshoz hasonlítja a munkánkat. Kétszer fogunk kezet, erősen, de nem harapófogósan, elégedetten, ez jó munka volt. Nem tudom, hogyan, de biztos vagyok, hogy az asszony megrekedtsége, és az, hogy belementem ebbe az elakadottságba, hozzájárult ennek az ülésnek a gyors sikeréhez.
Kilenc körül fekszem le, megjelenik Ramat Gan az otthonomként, aztán rögtön elalszom. Éjjel felébredek, annyira éber vagyok, mintha dolgoznék. Itt vannak velem, pezsegnek a gondolataim, nem tudok egyszerűen visszaaludni. Sok gondolatom támad, a sabat miatt nem írhatom le, iszom egy konyakot, aztán alszom összesen tizenegy órát. Még az úton a zsinagóga felé is velük vagyok, és zsizsegnek a gondolatok a fejemben. Pezsgés és nyugalom egyszerre.
Továbbra sem akarok visszaköltözni, pedig aggódom a finanszírozhatóság miatt.
Mi van az optimizmussal, amiről beszéltünk? (a finanszírozhatóság kapcsán)
VálaszTörlés:) jogos, de fenntartom a mindenkori kételkedés és bizonytalanság jogát.
VálaszTörlés