Harag, fájdalom és szeretet

Zombiként értem vissza csütörtökön. Pénteken lelassultan ébredtem 7-kor, fogtam egy palack vizet, törülközőt, bérletet, és elindultam a tengerhez. A napelemes információs tábla azt állította,hogy 20 perc múlva jön a következő busz, ezért elindultam egy másik megállóba. Közben elment a busz, amelynek csak 20 perc múlva kellett volna érkeznie. A másik megállóban is tizensok percet jelzett az általam ismert busz. Megérkezett egy másik, amelyet nem ismerek, de felszálltam. Egyszer élünk, amúgy is zombi vagyok, úgysem sietek sehova, valahova biztos visz. A tel-avivi központi pályaudvarra vitt. Végülis egy átszállással kikötöttem a kedvenc tengerparti helyemen. Futottam egy sort, aztán vissza, és ráfeküdtem a vízre. Megérkeztem. 

Két vendégem van. Megbeszéljük, hogy együtt megyünk Tel Avivba a zsinagógába szombaton. Kilenc előtt indulunk, a hat kilométer könnyebben telik hármasban, mint egyedül. Mire odaérünk, leizzadok. Többen kedvesen, örömmel fogadnak, már vagy egy hónapja nem voltam. A zsinagógai légkondi lassan lehűt. Két helyi lánnyal megbeszélem, hogy a női részben én hordom körül a Tórát. Gondosan odatartom mindenkinek, akiről látom, hogy meg akarja érinteni. Aztán Gomél-t mondok. Jól érzem magam itt. 

Most nem jut eszembe, ami Budapesten annyira megviselt, hogy amikor a Tóra-olvasáskor - hibásan - kijavítottam a rabbit, és ő indulatosan kioktatott, ez annyira megsemmisítő volt, hogy kimentem a teremből, hogy lenyugodjak. Nem csökkent a zaklatottságom, de úgy döntöttem, hogy az olvasás végéig maradok. Hátra mentem, hogy minél távolabb legyek. Volt ott öt-hat nő, egy sem jött oda, hogy mi bajom van. Azt hiszem, ez volt a legrosszabb. Nincs a nők között szolidaritás. Később a rabbival próbáltuk tisztázni a helyzetet, közben megjelent a családja, és a kicsi lánya boldogan köszöntötte őt. Mivel velem volt elfoglalva, nem reagált erre, ami a kicsi lányt nem zavarta, de a felesége figyelmeztette. 

Egyedül maradtam, és elindultak a könnyeim. Nem tudok publikusan sírni, az egyetlen hely a budapesti zsinagóga. Megvártam a Tóraolvasás végét, aztán elindultam hazafelé. Ez az utolsó hely, ahol maradtam annak ellenére, hogy nem éreztem jól magam. Sehol máshol nem maradok. Most már itt sem. 

Szombaton délben hárman visszajövünk a lakásba. Amint hazaérünk, lezuhanyozom hideg vízben. Tanultam, hogy ha a hajamat nem vizezem meg, akkor lehet szombaton hideg vízben zuhanyozni. Jólesik, a hideg inkább langyos. Ebéd után alszom, aztán indulok vissza a tanulásra. Új úton megyek, eltévedek, kissé késem. Ezen a napon 18 km-t gyalogoltam. A vendég rabbi magyaráz, sokkal többször néz rám, mint másra, pedig vagy talán éppen azért, mert én kevésbé értem, mint más. A szeuda slisit után énekelünk, a nők közül csak én engedem ki a hangom, és nagyon jól érzem magam a közös fájdalmas és mégis vidám éneklésben.