Furcsa, ellentmondásos érzéseim vannak. Egyszerre vagyok elégedett és csalódott. Az elégedettségem egyik oka, hogy valakivel dolgozni kezdtem, és a második ülésen jelentős változásokról számol be. Látszik, hogy jó helyen ragadtuk meg a dolgokat, és a feladatként adott kísérletek eredményesek.
A másik, hogy egy volt tanítványom alumnit kezdeményezett. Az első találkozón többen voltak, mint amire számítottunk, és arról egészen különleges kerek, meleg puha elégedettséggel jöttem el. Ez az érzés még másnap is tartott, amikor visszajöttem Izraelbe.
Itt újra találkoztam a szabadtéri edzőteremben az "udvarlómmal", aki korábban kikérdezett, hogy tartom-e a vallási szokásokat, és amikor kiderült, hogy igen, akkor az volt a feltételezésem, hogy ez eléggé elijeszti. Most kiderült, hogy nem. Közel jött hozzám, és nekem tök világos volt, hogy egyáltalán nem vonz. Megint meghívott magához, mire mondtam, hogy kávézóba szívesen, hozzá nem. "Pedig lehet", mondta, mire én: "lehet, de nem akarom". Nem biztos, hogy meghallotta.
Valaki kérdezte, hogy hogy állok a férfiakkal, mondtam, hogy ha nem érzek vonzalmat, sehogy. Most rájöttem, hogy ha nem érzem inspirálónak, nem érdekel. Úgyhogy ez az ember szóba sem jöhet. Az is rossz jel, hogy nem érzi.
A csalódottságom azzal kapcsolatos, hogy az ICF nem fogadta el az elküldött hanganyagot kellő minőségűnek, így nem minősített "professzionálisnak", csak alapszinten. Ez felháborított, azt gondoltam, hogy anyátok, ha nem kellek, így jártatok.
Amior olvastam a levelük végén, hogy mennyire örülnek, hogy elkötelezett vagyok a szakmának, elszállt az agyam. Visszaírtam nekik, hogy elkötelezett vagyok a szakmának, a minőségi munkának, és nem vagyok elkötelezett az ICF-nek.
Írtam a "mentoromnak", akit éppen most választottak be oda valamilyen vezetőségbe. Először bátorított, hogy vegyek fel még hanganyagot, de mondtam, hogy nem. Öreg vagyok én már bohócnak. Aztán mondta, hogy megérti, írt az igazgatónak és elnöknek, amiből kiderült, hogy az elnöknek volt hasonló tapasztalata. Decemberben lesz vezetőségi ülés, felhozza a témát.
Avivit tovább segít. Emlékezett, hogy a következő témánk az internet és a lakás. A lakásszerződést nem érti, úgyhogy odaadta az apjának, hogy ő nézze meg.
A szomszéd iskola, mire visszajöttem, megváltoztatta a ki-becsöngetési zenéjét. Most már nem az úttörődal van, amit pont az érzelmi kulminálás alatt szakítanak meg, mint egy megszakított közösülést, hanem egy olyan zene, aminek pont akkor van vége, amikor vége van. Így a zene jobb, a hangerő ugyanaz.
Kedden 34 fokot jósolnak, úgyhogy el fogok menni a tengerhez. A budapesti érzelmi hullámzás annyira kifárasztott, hogy csak fokozatosan tudok visszaállni dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése