2014. szeptember 23., kedd

Túlzsúfoltságom

Ellopták a mobilomat. Londonban, a reptéren. A kétkártyás vékony bordó Samsungot. 

Úgy kezdődött, hogy hétvégére elmentem az európai Gestalt szövetség általános vezetői ülésére Londonba. Én képviselem Magyarországot, amióta a Magyar Gestalt Egyesület tagja a szövetségnek. Azért én képviselem, mert amikor tag lett, én voltam az egyetlen, aki megfelelt a feltételeknek. Most már négyen vagyunk. 

Tudom, hogy messziről indítom a mobil-ellopást, de talán ez is érdekes lehet.

Most másodszor voltam, tavasszal Amszterdamban volt ilyen találkozó, mégis úgy éreztem, mintha otthon lennék ezek között az emberek között. A holland képviselő el is csodálkozott, amikor mondtam, hogy most vagyok másodszor, úgy tűnt neki, hogy sokkal régebb óta vagyok bent a rendszerben. 

Este egy belvárosi étteremben vacsoráztunk. Mindenki kapott egy kártyát, rajta a neve, és az étel, amit rendelt. A pincér, egy fiatal, jó kiállású, könnyed, szellemes figura egyszercsak megkérdezte, hogy magyar vagyok-e. Mondtam, hogy igen, kiderült, hogy ő is, már kilenc éve dolgozik Londonban, van egy fia is, de az most az anyjával Frankfurtban él, ezért ő minden héten odamegy. Most abban bízik, hogy a gyerek az anyjával visszatér Londonba, és akkor nem kell annyit utazgatnia. 

Egész szombaton üléseztünk, én nem írtam semmit, ezért bár voltak jó gondolatok, ötletek, ezek egy része el fog veszni, de hát így jár az, aki keveri a zsidó életet a nem zsidóval. Bízom benne, hogy ami fontos, az valahogy visszatér. 

Vasárnap reggel kimentem a közeli vasútállomásra, ahol kiderült, hogy onnan aznap, kizárólag aznap nem mennek a vonatok a reptérre. Metróval átmentem a másik állomásra, vonattal a reptérre. Mindig van bennem izgalom, amikor utazom, és új helyet kell kiismernem, merre menjek, hol vegyek jegyet, hol van a vágány, mikor megy a vonat, hol kell leszállni, ott merre kell menni, ilyesmi. Eljutottam a reptérre, és mivel volt időm, körülnéztem. Vettem két blúzt magamnak. Árleszállítás volt, még így sem olcsó, de nagyon megtetszettek. Aztán leültem, megírtam egy emailre választ, állítólag volt internet, de később kiderült, hogy a válasz nem érkezett meg.

Betettem a kétkártyás, bordó mobilomat a kézibőrönd felső zsebébe, rácsodálkoztam, hogy mennyire kilátszik, de nem húztam be a cipzárt. Majd amikor kiírták, hogy melyik kapuhoz kell menni, elgyalogoltam oda. Ott átrendeztem a kézibőröndöt, akkor fedeztem fel, hogy nem találom a mobilt. Visszarohantam oda, ahol vásároltam, akkor fedeztem fel, hogy milyen messze van a kaputól, mennyit gyalogoltam odáig. Ekkor már a beszállás ideje volt. Utálom ezt a rohanást, a szorongást, hogy lekésem a gépet. 

A boltban nem találták meg a mobilomat. Újra rohanás a kapuhoz, már az indulás ideje van. Szerencsémre minden később zajlott, amikor visszaértem, éppen beszálltak az emberek. Azt gondoltam, hogy lehet, hogy véletlenül a bőrönd belsejébe tettem a mobilt, és akkor majd otthon megtalálom. Nem lett meg.

Akkor lettem ideges, amikor másnap reggel fel akartam hívni Ricsiéket, hogy hogyan sikerült a szemműtétje, és ideadják-e a tartalék mobiljukat, és Pistit, hogy tanácsot kérjek tőle. Ehelyett emailben lemondtam a terápiás ülést, amit délelőtt kellett volna tartanom, elmentem Ricsiékhez, akik nem voltak otthon, hagytam egy üzenetet, majd be Tel Avivba, szerezni másik mobilt. 

Vettem jó drágán egy régebbi típust, egykártyásat, de legalább itt van telefonom. 

Igazából azzal kellett volna kezdenem, hogy itt voltak a "gyerekek", és úgy döntöttem, hogy akkor most szabadságon leszek, már legalább öt éve nem voltam szabadságon, minden munkától távol. Mindjárt az első nap annyira rámtört a kimerültség, hogy megváltoztattam a döntésemet, és nem tekintettem teljesen szabadságnak a velük töltött időt. Ettől mindjárt jobban lettem. 

Micikének panaszkodtam, hogy kimerült és elkeseredett vagyok, nehéz egyedül építgetni az ittlétemet, megteremteni a megélhetésemet. A magyar kapcsolataim lazulnak, itt meg nincs olyan kapcsolatom, ami nagyon itt akarna tartani. Mondta, hogy ez pont jókor jön, mert most az ünnepek alatt lesz időm ezen gondolkodni, és fentről segítséget kérni. Ez valahogy rácsodálkozást és megkönnyebbülést adott.

Ma volt két skype-os terápiás ülésem, szerencsére a szomszéd építkezés a szokásosnál csöndesebben zajlott, így tudtam otthon dolgozni, nem kellett helyet keresnem. Beesett egy izraeli is, végzős a Gestalt terápia képzésen, azt kérte, hogy segítsem a dolgozata megírásában, mert ugyan én rosszul beszélek héberül, ő rosszul beszél angolul, de legalább Gestaltul jól tudok. Három és fél órát dolgoztunk, főleg héberül, időnként angolul. Ez teljesen feltöltött. Amikor dolgozom, magabiztos vagyok, amikor nincs ügyfelem napokig, akkor úgy gondolom, hogy nem értek semmihez. 

Micike mozgásba lendült, a húga sadchen, talált egy velem egykorú férfit, kérdezte, hogy megadhatja-e a telefonszámomat. Két óra múlva a férfi felhívott. Sokat beszél, lendületesen és hadarva, van egy háztartási gépek boltja, és jogot tanul az egyetemen. Mondja, hogy szakállas. Kérdezem, hogy ez miért fontos. Nem tudja, csak gondolta, hogy mondja. Mondom, én meg szemüveges vagyok. Ennek örül. Valószínűleg nem a szemüvegnek, hanem a humoromnak. Megbeszéljük, hogy hamarosan találkozunk. 
 
Olvasok egy szakcikket, a neurotikusságról, és rájövök, hogy az a rendszer, amiben Mo-on dolgozom, neurotikus rendszer. Fritz Perls kifejezésével élve, "phony", azaz hamis, megjátszós. A cikk szerzője a neurotikusságot úgy határozza meg, mint a hitelesség ellentéte. Ő a megjátszós helyett a szerepek és játszmák kifejezést használja. Mindkét meghatározás jó arra a rendszerre, amelyben úgy csinálunk, mintha, és rosszul éli meg a kirekesztettségét az, aki ezt nem tudja vagy nem akarja csinálni, és attól is rosszul érzi magát, hogy rosszul érzi magát, amikor mindenki olyan boldognak látszik.

Talán ebből is látszik, hogy nem kevés dolog foglalkoztat egyszerre. Néha túl sok. És még nem is írtam mindenről. Nem tudom, miért nem tudok egyszerűbb életet élni. Talán most az ünnepek alatt helyükre kerülnek dolgok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése