A megvilágosodások

Konfliktusom volt valakikkel, nem akartam megbántani őket, de sodródni sem akartam. Tipródtam. Meg ez a lakásügy. Most nincs olyan zaj, de mégis mehetnékem van. Meg a kedvenc neurotikus rendszerem vezetőjével beszélnem kell, hogy nem fair, hogy valakik dolgoznak nekem, mert szeretnek velem dolgozni, és ennek az eredménye másokhoz jut, mert ők a rendszer gazdái. Szóval szorongtam mint állat. Ilyenkor kimerültséget érzek. Végtelen kimerültséget. 

Úgy döntöttem, hogy a háromnapos ünnep arra lesz jó, hogy lecsillapodjak és megvilágosodjak. Egyszerűbben szólva, hogy rájöjjek, mi a faszt csináljak. 

Megvilágosodtam.

Rájöttem, hogy most el kell költöznöm, mert ugyan semmi kedvem felemelni a seggem, de nem punnyadhatok ezen a helyen, amiből én csináltam barátságosat, mert egyébként lepukkant hely. 

Rájöttem, hogy vannak a trendi módszerek, és van erősila, aki hol rákattan a trendi módszerekre, hol nem, de ez teljesen kiszámíthatatlan. 

Rájöttem arra, amit eddig is tudtam, hogy extravertált vagyok, pedig már azt hittem, hogy átmentem introvertáltba, mert annyira szeretek egyedül lenni. De amikor ebben a kimerült állapotomban elmentem Bné Brákba az egyik ünnepi lakomára egy ismerős családjához, ahol a szűk családi kör fele volt ott, azaz tíz felnőtt és tíz gyerek, majd teljesen feltöltődve és vidáman tértem haza, akkor rá kellett jönnöm, hogy mégiscsak az emberek és a nyüzsgés tölt fel. 

Arra is rájöttem, hogy bármire rájövök, annak az ellenkezőjére is rá tudok jönni. 

Pénteken is vendégségben voltam, ahol elmeséltem a lakással kapcsolatos zajt, a kérésemet, hogy kevesebbet kelljen fizetni, mert rosszabb a lakás minősége, és nem tudok otthon dolgozni, a tulajdonosok arrogáns reakcióját, és a háziak és rokonok azt javasolták, hogy húzzak el innen gyorsan. Ez annyira felzaklatott, hogy éjszaka többször felébredtem. 

Tegnap, a háromnapos ünnep utáni nap volt Gedalja böjtje. Én csak a nagyböjtöket szoktam tartani, de most úgy döntöttem, hogy ha tudom, megtartom ezt. Gedalja néhány ezer évvel ezelőtt az ellenség által kinevezett zsidó vezető volt, aki ha jól tudom, reformokat akart bevezetni, és ezért a hülye zsidók megölték. Némileg megnyugtat, hogy egy-két ezer éve is csináltak a zsidók hülyeségeket, így talán nem romlott a helyzet, csak nem is javult. 

Azt gondoltam, hogy ha megcsinálom a böjtöt, akkor rá fogom tudni venni magam, hogy lakást keressek. Megcsináltam.

Reggel elmentem futni. A szokásos egy, ritkán két kör helyett három kört futottam, aztán a szabadtéri edzőteremben edzettem.

Ma belibegtem négy, azaz négy ingatlanoshoz. Mindegyiket megkérdeztem, hogy beszél-e angolul, majd héberül elmondtam, hogy mit keresek. Volt, ahol le sem ültettek, volt, ahol leültettek, és jegyzeteltek, az utolsónál, ez már Givatajimban volt, egy órát töltöttem. Megtudtam, hogy a sereg után négy évet töltött távol Keleten, majd visszatért egy japán feleséggel. Volt kétszer Budapesten, és gyönyörűnek találta, olyan helynek, ahol látszik a kultúra és a történelem. Kiderítettük, hogy a Gellértben szállt meg, és volt a Széchényiben is. Szóval jót beszélgettünk. Mind a négy azt mondta, hogy ha januárban akarok költözni, akkor túl korán jöttem, majd decemberben lesznek nekem megfelelő lakások. 

Hazafelé beugrottam egy virágoshoz. Eddig minden szembejövő virágboltba bementem, hogy van-e aloe verájuk. Mióta Pistiéknek megvettük a kb. 15 centis aloe verát, azóta keresem, hogy nekem is legyen a lakásban egy, hátha megégetem az ujjam, és akkor gyógyítom magam vele. Eddig sehol nem volt. Most mondja a tulajdonos, hogy hát persze, nagy, kicsi árán. Megmutatta. Fél méter hosszában, fél méter széltében. Öööö ... igen, de csak ötven sékel. Megvettem, hazahoztam. Ha valaha cipeltél fél méteres, szúrós végű növényt, földdel együtt húsz percen keresztül 27 fokos melegben, hol széles, hol keskeny járdán, akkor tudod, miről beszélek.

Néha eszembe jut, hogy lehet, hogy nem vagyok egészen normális, hogy el akarok költözni, és előtte veszek egy terebélyes, szúrós növényt. De valószínűleg nem az eszemért szeretnek. Vagy ki tudja.