Azt álmodtam, hogy háború van, és néha légiriadó, akkor rohanok le az első emeletre. Mostanra felébredtem, csak a megszokott élet van, a megszokott hírekkel, idióta reklámokkal és este a gyerek feltalálók vetélkedőjével a TV-ben. Nem a gyereket feltalálóké, hanem tízéves forma feltalálóké.
A nők elleni erőszak jön velem szembe. Először Diától kaptam kölcsön egy könyvet, amit egy bántalmazó kapcsolatból kilépni tudó nő írt, és leírta benne a "forgatókönyvet", ahogyan kapcsolatok bántalmazóvá válnak.
Aztán a csoportos szupervízión azt találtam mondani, hogy aki hoz témát, bármikor mondhatja, hogy passz, nem akar belekezdeni vagy nem akarja folytatni. Az egyik, egyébként indulatosságra hajlamos résztvevő ezen berágott, hogy miért mondok ilyet. Amikor kiültünk középre, hogy dolgozzunk a témáján, akkor egy pillanatra a félelmet éltem meg, és az jelent meg, hogy ő a bántalmazó, én az áldozat.
Aztán egy olyan csoporttal dolgoztam, amelyik az autoritást, felelősséget és a bizalmat mérő kérdőíven dolgozik, akkor eszembe jutott, hogy bántalmazott nőknek kellene tréning-sorozatot csinálni, az elején és a végén felvetetni velük a kérdőívet, mert biztos vagyok abban, hogy az autoritásuk, önbizalmuk a béka segge alatt van, és talán a felelősségük értéke sem nagyon magas.
Visszajöttem napján egy férfi megölte a feleségét. Előtte lefogták családban elkövetett erőszak miatt, és azzal engedték ki, hogy nem megy a felesége lakása közelébe. A nő kért elhelyezést védett helyen, nem kapott. A férfi elment hozzá, és késsel leszámolt vele. Ma főcím az újságban, hogy a rendőrség több hibát követett el.
Találkoztam egy újabb "családtaggal". Húszéves lány, kicsi, törékeny, két hete szerelt le. Asdodban tanította a bevonult új bevándoroltakat héberre, és veszélyeztetett, elhagyott gyerekekkel foglalkozott. Nagyon szerette őket, és biztos vagyok abban, hogy ők is nagyon szerethették őt. Kérdezem, hogy nem félt-e, Asdod fölé sok rakéta irányult. Azt válaszolta, hogy a háború idején kicsit, egyébként nem, valahogy megszokta.
Kérdezem, most mit fog csinálni. Először részt vesz egy kéthetes tréningen, amit a sereg szervez a leszerelteknek, a sereg utáni életre felkészítendő őket. Aztán dolgozik egy kicsit, aztán külföldre megy közel egy évre. Kérdezem, akar-e tanulni, mondta, hogy igen, de még nem tudja biztosan, hogy mit, de nem is sürgős. Közel 22 éves lesz, mire egyetemre megy.
A lakás tulajdonosai rá akarnak beszélni, hogy legyek türelemmel az építkezés okozta zaj miatt, és maradjak. Nyilván rájöttek, hogy ritkán akadnak ennyire problémamentes bérlőre. Az asszony célzott arra, hogy lejjebb 4000 sékelt kérnek a lakásért. Mondtam, hogy ennyiért én Givatajimban nagyobb és felújított lakást tudtam volna bérelni. Azt is mondta, hogy megkérdezi, meddig lesz ekkora zaj, és felajánlotta, hogy menjek a lakásukra dolgozni, amikor nem jó a kávézó vagy a könyvtár. Megpendítette, hogy 100 sékellel csökkentik a lakbért. Ennyi nem kell, ez nem segít ki. Nem ígértem semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése