Butulok ...

... már a fejlövés előtt, aztán tovább. Az interneten a Lumosity értékeim 5 %-kal alacsonyabbak, mint a legmagasabb érték. Ez nem tűnik soknak, de mégis. Megállt a csökkenés, annak ellenére, hogy úgy döntöttem, nem erőlködöm. Most nagyjából egyhelyben állok. 

A magyar háziorvosom azt mondja, hogy ha a 180-as IQ-mból csökkent 20-szal, senki nem veszi észre. Igaza van, bár a 180-as szám erős túlzás. 

Amikor úgy döntöttem, hogy nem erőlködöm, akkor az volt bennem, hogy nem az eszem számít. Most ki fog derülni, hogy kinek az számít, kinek nem. Vajon ki szeret/tisztel akkor is, ha nem vagyok olyan bazi okos. Olvasom a Pszichoterápiát, és azt veszem észre, hogy nem érdekelnek az elméletileg jól felépített tanulmányok. Az érdekel, ami megérint.

Azt veszem észre, hogy a korábbinál is érdektelenebb vagyok az udvariassági köröknél, vagy amikor valaki ismételget valamit. Ilyenkor hallgatok, kivárom, hogy abbahagyja. 

Az itteni háziorvostól megkérdeztem, hogy böjtölhetek-e. A válasza szerint ő liberális a böjt tekintetében, aki akar, az böjtöljön. Említettem, hogy az egészségügyiek azt mondták, napi két-három liter vizet kell innom. Erre ő: igyál két litert böjt előtt, három litert utána. Ebből kiderült, hogy ő is egyike azon vallástalanoknak, akik idegesek lesznek vallási elkötelezettségtől. Aztán finomított, mondván, ha fájni kezd a fejem, igyak. 

Megkérdeztem a rabbit is. Megerősítette, amit az orvos mondott, hogy igyak. Ő még liberálisabb, mert mondta, hogy egyek is, ha arra van szükségem, és ne érezzem ettől rosszul magam. 

Ma megtudtam Micikétől, hogy ha el van tolva a böjt, mint most is, mert pont szombatra esett volna, akkor mindenféle engedmények vannak, aki állapotos, beteg vagy szoptat, azoknak nem is kell böjtölni. Elégedett vagyok azzal, amit tettem. 

Egyébként is most rájöttem, hogy nem a nagy szenvedés a lényege a Tisa Beávnak. Ha nagyon szenvedek, akkor nem is tudok másra gondolni, mint a saját testi szenvedésemre. Csak annyi kell, hogy kilássak belőle. Na most én nem látok ki. A túlélésért küzdök. Most látom, mennyire erős az élniakarás bennem. Nem az, hogy adjak a világnak, csak az, hogy éljek. Van ebben valami megnyugtató. Valami, ami nem a külvilágnak megfelelés. Közben néha rettegek, hogy lesz-e fejlövésem akkor, amikor senki nincs a környéken. Pedig nem valószínű, eddig mindhárom akkor volt, amikor volt körülöttem valaki. Valahogy pont akkor történtek.

A nappaliban tönkrement a légkondi. Ez nagyon gáz, 30 fok van bent. Hívtam a tulajt, ki volt kapcsolva. Hívtam a feleségét, mondta, hogy szól a tulajnak. Amíg nem lesz megcsinálva, minden nap hívom őt.