2018. február 1., csütörtök

Ma elégedett vagyok.

Ma elégedett vagyok. Egyrészt a politikus ügyfelemmel találkoztam, és azt mondta, hogy a múltkor megkérdőjeleztem a vezetői mivoltát, amivel akkor egyetértett, azóta sokat gondolkodott ezen, és rájött, hogy mégis vezető, csak nem abban, amilyen pozíciója van. Annyira örült a felfedezésének, hogy megölelt engem.

Délután elmentem ebédelni, és csak kártyát vittem magammal. Útközben egy nő kért tőlem pénzt, mondván, hogy éhes. Mondtam, hogy nincs nálam készpénz. Azt javasolta, hogy menjünk el a Tescoba, és vegyek neki élelmiszert. Elmentünk, közben kiderült, hogy kikapcsolták náluk az áramot, és hogy két hónapja nem fizetik az albérletet. Vettünk élelmiszert, mosószert, összesen 6 ezer forintért. Nagyon hálás volt. A mai napját bearanyoztam.

Aztán találkoztam egy férfival, aki kért pénzt, mondván, hogy tegnap óta nem evett. Javasoltam, hogy menjünk a Tescoba, veszek neki élelmiszert. Mondta, hogy nagyon fáj a dereka. Mondtam, hogy sajnálom, ennyit tudtam volna tenni. Amikor a lámpánál vártam, hogy zöldre váltson, hallottam, hogy utánam szólt, hogy mégis jönne velem a Tescoba. Elmentünk, közben kiderült, hogy a Nyugatiban alszik. Vettem neki paradicsomot, kenyeret és szalámit. Két napra vagy többre ő is el volt látva.


Nem oldottam meg a szegénység kérdését, csak egy-két napra két embernek jót tettem. Ha ugyan … Ez egy napra való elégedettséghez elég. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése