Ma elégedett vagyok. Egyrészt a politikus ügyfelemmel
találkoztam, és azt mondta, hogy a múltkor megkérdőjeleztem a vezetői mivoltát,
amivel akkor egyetértett, azóta sokat gondolkodott ezen, és rájött, hogy mégis
vezető, csak nem abban, amilyen pozíciója van. Annyira örült a felfedezésének,
hogy megölelt engem.
Délután elmentem ebédelni, és csak kártyát vittem magammal.
Útközben egy nő kért tőlem pénzt, mondván, hogy éhes. Mondtam, hogy nincs nálam
készpénz. Azt javasolta, hogy menjünk el a Tescoba, és vegyek neki élelmiszert.
Elmentünk, közben kiderült, hogy kikapcsolták náluk az áramot, és hogy két hónapja nem fizetik az albérletet. Vettünk
élelmiszert, mosószert, összesen 6 ezer forintért. Nagyon hálás volt. A mai
napját bearanyoztam.
Aztán találkoztam egy férfival, aki kért pénzt, mondván,
hogy tegnap óta nem evett. Javasoltam, hogy menjünk a Tescoba, veszek neki
élelmiszert. Mondta, hogy nagyon fáj a dereka. Mondtam, hogy sajnálom, ennyit
tudtam volna tenni. Amikor a lámpánál vártam, hogy zöldre váltson, hallottam,
hogy utánam szólt, hogy mégis jönne velem a Tescoba. Elmentünk, közben
kiderült, hogy a Nyugatiban alszik. Vettem neki paradicsomot, kenyeret és
szalámit. Két napra vagy többre ő is el volt látva.
Nem oldottam meg a szegénység kérdését, csak egy-két napra
két embernek jót tettem. Ha ugyan … Ez egy napra való elégedettséghez elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése