Aranykorok

A zsidó/keresztény vallás szerint volt régen egy aranykor, és majd eljön újra. A volt aranykor az Édenkert, a majd újra eljövendő a messiási kor lesz. Pais István szerint ez több vallásban is van. A Tórában még szó sincs a Messiásról és a feltámadásról. Azt gondoltam, hogy keresztény behatás, de P. I. szerint a zsidóktól ment a kereszténységbe, nevezetesen az i.e. 8. században élt Ézsaiástól (יְשַׁעְיָהוּ).

A jövő aranykorra vonatkozóan a marxi életmű is ír, kommunizmusnak nevezi.

A múltbeli aranykor némileg összhangban van az ateista(?) Harari történelemkönyvével (Sapiens), amikor azt fejtegeti, hogy az ember, amikor gyűjtögető életmódot folytatott, akkor szabad volt, és sokkal változatosabb étrenndje volt, szemben a rákövetkező mezőgazdasági korral, amikor is földhoz kötött volt, és csak azt ette, amit meg tudott termelni.

Ha ez igaz, akkor nem véletlen ez a nosztalgia, évszázadok, évezredek múlva is.

Nem tudtam eldönteni, hogy depressziós kezdek lenni, vagy csak szorongok. Attól félek, hogy tanítanom kell. Meghirdettük a Flow Coaching Schoolt, és meghirdettük együtt a tanárok a Gestalt Terápia Képzést is. Nem tudom, melyiktől féljek jobban. Mindent megteszek, hogy mind a kettő induljon, de jobban szeretném, ha csak az egyik indulna. Nagy eséllyel a GTK fog elindulni, a Coaching suli nem.

Regisztráltam az Elittárs c. honlapra, ami társkereső. És a nagy rosszkedvem közepén fedeztem fel, hogy egy csomóan megnézték a bemutatkozásomat, és páran írtak is. Ettől tök jó kedvem lett. Azt hiszem, nem is igazán akarok élettársat. Ha letelik a három hónap, kilépek. Végülis nekem most van itt az aranykor.

Vörös farok

Ritkán írok, mert alapvetően csendesen telnek a napjaim.

A minap azt mondta valaki, hogy a betegségem előtt okosabb voltam. Nem tudom eldönteni, hogy így van-e, vagy mivel megértőbb lettem, kevésbé vagyok kritikus mindennel és mindenkivel szemben, a kritikusságot tévesztik-e össze az okossággal.

Nemrég a zsinagógában beszélgettem egy nővel. Szomorúnak láttam, és le akart rázni, de mégsem mentem el. Úgyhogy elmondta, hogy mi bántja, és el is sírta magát. Aztán úgy láttam, megnyugodott. Most szombaton azt mondta, hogy járni akar hozzám. Már volt két pszichológusnál, de egyik sem figyelt rá annyira, hogy maradt volna. 

Reggel elmentem futni, aztán lezuhanyoztam, hajat mostam, azóta a hűvös szobában üldögélek, ma vsz. nem mozdulok ki. Megnéztem az emailjeimet, de nincs nagyon kedvem mást is csinálni. Pedig van egy listám, hogy miket kéne csinálni. Tegnap beszéltem valakivel, akivel már nagyon régen beszéltem, és mindenkire panaszkodott. kb. egy órát beszéltünk, aztán elköszöntem. De elég volt, és a rosszkedv azóta is kerülget.

Valami vörös farkat kéne a végére tennem, de nem jut semmi eszembe. Ha van valami ötleted, akkor írd meg, lécci.



ui: mindent megcsináltam a listáról! Juhééé

A hosszú élet titka

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi az értelme a betegségeimnek. Általában hülyeségnek tartom a betegség értelmezését, de most nem tudok szabadulni ettől a gondolattól.

Az jutott eszembe, hogy Isten vagy egy Felsőbb Hatalom figyelmeztetni akar az élet végességére. Hogy ne legyek olyan elbizakodott, ideje tudomásul venni, hogy meg fogok halni. Ez csak figyelmeztetés, nem akar a Felsőbb Hatalom megölni, csak szembesíteni, hogy készüljek rá, ne felkészületlenül érjen a halál. Ezt a célját el is érte, nem tudom, mit jelent a készülés, de készülök rá.

Ezt elmondtam P-nek, de őneki más elmélete van rá, amit használ is. Azt mondja, hogy kétszer figyelmeztetett a F.H., hogy lassuljak le, de én nem voltam hajlandó lelassulni. Harmadszorra már lelassított erővel, aminek nem voltam képes ellenállni. Azt mondja, többször eszébe jutok, és a történetem is, amikor pörög ezerrel.

Azt hiszem, meg fogom kérdezni H-t, az ortodox tanulótársamat is.

Az is lehet, hogy a F.H. arra tanít, hogy lassuljak le, és legyek elégedett azzal ami van.

Egy öreg japán bölcs azt mondta, hogy a hosszú élet titka a jövőkép. Egy vezetéselméleti videóban is láttam, ha jövőképed van, lehetsz kedves, nem kedves, követni fognak az emberek.

Ha van jövőképünk, akkor van vágyunk is az elérni. És amikor elérjük, akkor rögtön alkotni kell egy másikat, hogy hosszú életűek legyünk, ha igaz, amit az öreg japán bölcs mond.

De nekem nincs jövőképem. Elégedett vagyok azzal, amim van. Lehet, hogy buddhista lettem?

Egy zsidó mondás szerint gazdag ember az, aki elégedett azzal, amije van. Akkor én gazdag vagyok.

Viszont ha igaz, hogy most jellemző rám az elégedettség azzal, ami van, akkor az is igaz, hogy ez olyan állapot, hogy nem hozok létre semmi újat. Ha nincs vágy, akkor nincs új dolog sem. azt hiszem.