Nem tudom, hogy milyen kedvem van.
Volt egy megbeszélés, és utána J. azt mondta, hogy többször
beszóltam neki. Én nem emlékeztem erre, és kérdeztem, hogy mikor. Erre mondott
valamit, amit én tök zavarosnak éreztem, és már nem is emlékszem, hogy miket is
mondott.
Aztán mondtam, hogy jól érzi, mert megváltozott a viszonyom
hozzá. Még felhozta, hogy én azt mondtam, hogy haragszom rá, mert kétségbe
vonta, hogy mindenki azt mondta, hogy nem akar velem dolgozni (ő nem volt ott).
És szerinte nem mondta, nem mondhatta. Arra nem gondolt, hogy most is kétségbe
vonta, amit mondtam.
Aztán míg én gondolkodtam, azt mondta, hogy szia, és ott
hagyott.
És most nem tudom, hogy milyen kedvem van. Egyrészt
elégedett vagyok, hogy ez előjött, másrészt az otthagyás nehéz nekem.
De mégis inkább jó kedvem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése