Zsinagóga, Műcsarnok

Felbosszantottam valakit a zsinagógában. Talán inkább megsértettem. Van egy nő, aki mindig nagyon készségesen leszedi az asztalt evés után. Most négyen kezdtünk beszélgetni, aztán ő elment leszedni az asztalt. Ezzel még nem is lett volna baj, de többször odajött, és kérdezett valamit a leszedéssel kapcsolatban. Ez idegesített, mert megakasztott a figyelésben. Amikor már harmadszor csinálta, akkor válaszoltam, és hozzátettem, hogy „de ne zavarj”. Így. Ennyit.

Nem igazán használt, mert később még odajött, és megkérte a velem szemben ülőt, hogy a táskáját adja oda. Ha megkerülte volna az asztalt, akkor elvihette volna a táskáját. Viszont egyre inkább sértettséget fejezett ki az arca. Gondolom, lassan esett le neki a tantusz.

Erről eszembe jutott egy modell, amit a Gestaltban használunk, de legalábbis én. Az erőforrásaidról, és a polaritásokról. Most leírom azt, ami rám igaz.

1.      Azt gondolom, hogy okos vagyok – ez az erőforrásom

2.      Az erőforrás eltúlzása: okoskodom – ez az aknám

3.      az akna fordítottja: butácska vagyok, de ha pozitívan akarom megfogalmazni, akkor nyitott – ez a fejlődési irányom

4.      az akna fordítottjának eltúlzása: készséges, mindenkit kiszolgáló – ez a kedvenc projekcióm, az, ami felbassza az agyamat, ha másnál észlelem

 Na, nekem ez a feltűnő készségesség, ami felbassza az agyamat.

Ha nem minden érthető, akkor kérdezz! 😊

Voltam a Műcsarnokban, megnézni a Balázs János kiállítást. Ő egy cigány művész volt, 1905-ben született, és 77-ben halt meg. 64 éves korában kezdett el festeni, és élete végéig festett. Kicsit Marc Chagall képeire emlékeztetnek a képek. Sehol nincs mosoly, és sok a zöld arc, úgyhogy a halál jut eszembe.

Van egy fal, ahol 8-10 kép van, három sorban, azaz kb. 30 kép van egymás mellett és alatt. Először azt hittem, nincsenek címek, de aztán láttam, hogy egy papíron van, „A felső sor balról jobbra:” és a címek sorban, aztán ugyenez a középső sorral, i tak dalse.

Végignéztem a képeket, aztán a TV felé fordultam. Van egy TV a teremben, amiben Balázs Jánosról van szó, de ezt nem hallani, csak két fülhallgató van, úgyhogy két embert hallja, mit beszélnek benne. A műsor elég hosszú, úgyhogy nehéz kivárni a sort. Nem voltak sokan, de nem jutottam hozzá a fülhallgatóhoz. Kérdeztem a múzeumőrt, hogy rajta van-e a youtubon a műsor, de nem tudta megmondani. Mérges lettem, eljöttem.