Bar Ilan - visszajelzés

Több dolgozatot írtak a velem való munkáról a Bar Ilan egyetemen. Azt gondoltam, nemcsak megpróbálom elolvasni, hanem le is fordítom, hogy gyakoroljam az olvasást, fordítást. Ez az alábbi az első, amit nagy nehezen lefordítottam. Nagyon részletesen leírja, hogyan dolgozom, így erről nem nekem kell írni. Magáról az eseményről annyi, hogy megengedem, hogy héberül dolgozzanak, így alig értek valamit. Még szerencse, hogy a Gestalt irányzat szerint dolgozom, és nem analitikusan. Az óra végén mondtam valamit, amire összemosolyogtak. Kérdeztem, hogy mi ez a mosoly, akkor említették a délelőtti élményüket. Csak annyit fogtam fel, hogy valami azonos volt, másvalami nagyon különböző. Most értem, hogy miért nem értettem. A fordítás házi használatra készült, nincs stilizálva.

"A kurzus utolsó találkozója mély benyomást tett rám. Elkápráztatva értem haza, lelkesen a műhelyen feltárult szakmaiságtól és pontosságtól. Még mielőtt megismertem volna őt a műhelyen - már a szemekben megmutatkozott - ez a nő vonzóvá vált nekem. Egyszerűséget és tisztaságot sugároz mélységgel és jó lélekkel együtt. Van benne valami egyenes, ami egy pillanat alatt megragad a maga kedves formájában.

Együtt jöttem a kisbabámmal, és az első pillanatban kissé kényelmetlenül éreztem magam. Ahogy észrevett engem, rám mosolygott, és kedves melegséget sugárzott felém.

A gyakorlás kellemes légkörben kezdődött. Észrevettem, hogy mindenre, amit Ilona csinálni akar velünk, javaslatot tesz, és körülnéz, hogy összhang van-e a mi és az ő szándékai között. Ilona mindegyikünket megkért, hogy osszuk meg, hol van az energiája. Ez után azt javasolta, hogy gyakoroljunk, amikor az egyik lány a tanácsadó, a másik az ügyfél. Ilona időnként megállította a beszélgetést, és egyenként elmondtuk, mit gondolunk, merre folytatnánk ezt a beszélgetést. Minden megállításnál az ügyfél választott, ahol ő érezte az energiáját, és folytatta a beszélgetést azzal, aki a gondolatot mondta. A beszélgetés izgalmas volt. Sokat tanultam a csoporttársaimtól is, és a gyakorlat vezetőjének rövid és ütős megjegyzéseiből is.

Nagyon érdekes volt látni, ahogyan ugyanabban a pontban különböző szempontok léteznek. A lányok mindegyike különböző érzéseket osztott meg, és különböző gondolatokat javasolt a folytatásra. A beszélgetés tovább zajlott addig, ameddigre a csoport minden tagja váltotta egymást a nézeteivel és elmosolyodott.

Erre az ok ahhoz a tényhez kötődött, hogy mindegyikünk (kivéve a gyakorlat vezetőjét) ugyanazon nap délelőttjén részt vett egy kurzuson, amely nem keltett bennünk kellemes érzéseket, mivelhogy negatív élményeken mentünk át. Befejezetlen ügy (unfinished business)!

Csodálatos módon lehetett beszélni erről a dologról, de más megközelítésben. Szinte a csodával határos módon irányította Ilona a beszélgetést ebbe az irányba, és így kibeszéltük ezt az élményt anélkül, hogy egyáltalán említeni kellett volna. A teremben a felszabadultság és nyitottság érzése volt. Azt éreztem, hogy lágyan simogatják a lelkem. Ugyanazon nap egész lázadása és szomorúsága elszállt, és új dolgoknak adott helyet.

A gyakorlás végén Ilona kérte, mondjuk el, mit tanultunk a gyakorlásból. Mondtam, hogy ámulva látom, ahogy a dolgok maguktól megtörténnek, amikor megadják nekik, hogy megtörténhessenek. Az erőfeszítés és a feszültség, hogy bizonyos helyre elérjünk, megakadályozza, hogy a dolgok egyszerűen megtörténjenek. Valójában a természetes, nyugodt, lehetővé tevő hely az, ami kinyitotta a dolgokat, és engedett el minket nagy mosollyal."