2012. június 6., szerda

Budapesten

Három napja vagyok Bp-en, és ma olyan fáradt voltam, mintha naponta nyolc órát kapálnék. Na jó, nem tudom, milyen napi nyolc órát kapálni, de ma kivoltam. Aztán rájöttem, hogy nem annyira attól, amit csináltam, hanem ami még várt rám. 

Dolgoztam egy ügyféllel, az összes indulatát rám öntötte. Fel kellett állnom, különben azt éreztem, benyom az indulatáradás a székbe. Kérdeztem, volt-e eddig bármi eredménye a munkánknak. Azt mondta, most rámnyomja az indulatát, de már nem a kollégáira. Nemigen hittem. Mondtam neki, nagyon elfáradtam. Utána dolgoztam a csoporttal, amelyikben ő is benne van. A legutóbbi alkalommal nem voltam elég kipihent, és alig bírtam a munkát velük. Előjött egy konfliktus, és kiabáltak egymással, nem tudtam, meddig engedhetem el őket, mikor avatkozzak be. Zajlott, engedtem, beavatkoztam, a teljes bizonytalanságban működtem. Ők mintha energizálódtak volna, én meg majd belehaltam. Utána nekik is írtam, a HR-esnek is mondtam, hogy csak akkor folytassuk a munkát együtt, ha ők valóban akarnak dolgozni. Nem akarok helyettük dolgozni. HR-es visszaírt, hogy folytassuk. Most féltem, mi lesz. 

Éltek, dolgoztak. Mintha egy gennyes pattanás fakadt volna ki a múltkor. Indulatos ügyfelem tudta kezelni az indulatát, a lefojtott többiek előbújtak. Ámulok, már máskor is volt ilyen élményem, hogy amikor már kezdem feladni, hogy bármit tudnék segíteni, valami csoda történik. 

Este a coaching school előkészítésére Nyílt est. A céges csoporttól taxival pont ötre érek oda, mindenkivel kezet fogok, és mondom, hogy szükségem van még öt percre, hogy átzsilipeljek. Elszívok egy cigit, és közben érzem, hogy még mindig zsizsegek, nyugtalan vagyok, nem vagyok még igazán itt. Jó, hogy itt van Laci, egy korábbi tanítványom, és Andris. Az ő jelenlétük nyugtatóan hat rám. 

Kérdezem, hogy akváriumgyakorlat legyen, vagy információ-átadás. Akváriumgyakorlatot akarnak. Ki lenne ügyfél. Valaki jelentkezik, nem emlékszem a nevére, elkezdünk dolgozni. Mondja, mondja, nem nagyon tudom követni, de észreveszem, hogy a felsőteste szinte táncol, deréktól lefelé merev. Mondom is, és belemegyek ugyanabba a testhelyzetbe, hogy érezzem. Az jön gondolatként, hogy a nemiszervemhez nehogy bárki is hozzáférjen. Utólag kiderül, hogy fizikai erőszak áldozata az ügyfelem. Mindig megdöbbent, ahogy megjelenik az igazi téma, függetlenül attól, hogy miről beszél az ügyfél.

Andris hazahoz, ez jó. Elégedett vagyok, eldöntöm, hogy iszom konyakot, és mára ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése