Két ünnep között

Este úgy feküdtem le, hogy ha reggel időben felébredek, lemegyek a tengerhez. Felébredtem, lementem. Mivel még nem vagyok teljesen ébren, lassan biciklizem, az embereket a járdán nem kerülöm, hanem inkább megvárom, míg ellépnek előlem. 

A parton kevesen, már gyerekek nincsenek, iskolában, óvodában vannak. Pár idősebb férfi árnyékban beszélget, némelyik a parti "edzőtermet" használja. Én is húzok a karerősítővel meg a láblengetővel egy párat. Aztán irány a víz. Most úgy lépek a homokba, hogy az nemcsak a vízhez vivő út legyen, hanem érezzem a talpammal. A nedves homok hűvösebb és keményebb, a száraz omlik szét alattam, és melegít. A víz nagyon tiszta, látom az apró halakat. Amikor beteszem a fejem, kinyitom a szemem, rosszabbul látok, mintha a víz rossz szemüveg lenne. A víz már nem olyan meleg, de még nem is lassít le a hidegségével. Először hosszan úszom a bennem lévő levegővel, amikor kezd elfogyni, akkor hanyatt fekszem, úgy folytatom. Most nem hallom a parti őrséget, bár ott vannak, de annyira kevés az ember a vízben, hogy szinte nincs kire rászólni, ha túl mélyre menne, vagy olyan részre, ahol befelé sodornák a hullámok. 

Az ünnepen mondtam Jehosuának, hogy szeretnék - héberül: akarok - vele olyan beszélgetést, mint a kocsijában volt. Megbeszéljük, hogy felhívom. Meg akar hívni ebédre, de már van meghívásom, nem megyek. Ma beszélgettünk. Kezdett mélyülni a beszélgetésünk, amikor mondtam valamit magamról, és szinte azonnal éreztem, visszakerültünk a felszínesebb beszélgetésbe. Bántam, de nem tudtam visszacsinálni. Aztán mesél egy történetet abból az időszakából, amikor takarító cége volt, és egy nem fizető ügyféllel veszekedett. Mondja, azért tudta megtenni, mert volt egy nagydarab munkása, aki mellette állt, és védve érezte magát. Ahogy meséli, hozzáteszi, tudod, milyen, amikor valaki melletted áll. Ez a mondat fejbevág. Nem, nem tudom, csak a hiányát tudom. Nem gondolat ez még, csak a fájdalmas érzés, érzem a könnyeimet. Elhallgatunk. Csöndben üldögélünk. Aztán elmond egy viccet a saját helyéről. Leírom.

Egy igazi cadik, aki mindig másokról gondoskodik, minden parancsolatot betart, önmegtartóztató életet él, meghal. Amikor találkozik fenn régi barátjával, két gyönyörű nő van mellette. Barátja mondja, hogy tényleg micsoda cádik is voltál Te, most jutalomképpen két gyönyörű nő van az oldaladon. Mire ő: ők nem az én jutalmam, én vagyok az ő büntetésük.