2012. november 20., kedd

Háború van ... és béke

Most két Izrael van. A déli, ahol naponta többször kell védett helyre menni, bezárták az iskolákat és a bevásárló központokat, és a középső, ahol én is vagyok, ill. az északi, ahol az emberek kávéházba és színházba mennek, és ugyanúgy élik az életüket, mint máskor. 

Mindenesetre megkérdeztem Carolt, mi a teendő, ha szól a sziréna. Menjek a lépcsőházba felfelé néhány lépcsőt, csukjam be az ajtót, de a kulcsot vigyem magammal, hogy vissza tudjak menni. Ha hallom, hogy bumm, még várjak tíz percet, csak azután menjek vissza a lakásba. Ha az utcán vagyok, menjek kapualjba. Julitól kaptam egy leírást, az pontosabb, és arra is kitér, mi a teendő, ha nyílt területen ér a támadás. 

Milyen fura, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, hogy visszajöjjek. Itt a helyem. Nincs bennem félelem. 

Budapesten dolgoztam mint állat. Megint megmutattam magam minden lehetséges módon, két konferencián, egy nyílt estén, egy műegyetemi tanításon a két hét során. Élvezem ezt az új működési módot. Négy új ügyfelem van. Eggyel korábban is dolgoztam, úgy döntött, hogy még tovább kell finomítani, amit már elértünk. Másik kettő egy banktól, a HR-es azt gondolja, én vagyok a legjobb, ezt mondta a kollégájának, akivel amikor találkoztunk, azt mondta neki, belémszeretett. Én is belé. A negyedik egy multis vezérigazgató, akinek vsz. ugyanaz a személyiségtípusa, mint nekem, mert olyan volt, mintha ezer éve ismerném őt is, a szexuális kisugárzását is. Ezt mondtam is neki. Nagyon jól lehet konfrontálni, veszi a lapot, és mondja, hogy gondolkodik azon, amit mondtam neki. Ő a harmadik ügyfél mostanában, akibe beleszeretek. Ezzel persze vigyázni kell, de talán van már elég tapasztalatom.

Kollégám mondja, hogy tüntessem el az emailjeim mögül a bugyisárga színt, mert nem elég professzionális. Eltüntetem, miközben azt gondolom, hogy nekem nem a külsőségek adják meg a professzionalitást, hanem az, hogy a legkeményebb vezetők is megszelidülnek. Amikor egyeztetünk az iskolám helyéről a rendszerben, megemlíti, hogy ha nagyon szívtelenek lennének, nem engednék, hogy nyolc emberrel elindítsam a Flow Coaching Schoolt. Ezt értem, és ez esetben elindítanám az Ila-coaching-schoolt. 

Az utolsó estén Budapesten repülőt hallok. Az jutott eszembe, hogy harci gép. Aztán rájöttem, hogy nem lehet, hiszen Budapesten vagyok. Annyi nyugalom és elégedettség van bennem, mint talán még soha. Nem tudom pontosan, mitől lehet. 

Az ideérkezésemkor jön ki a fáradtság. Mégsem tudok pihenni, izgatott vagyok. Elmegyek Ricsiékhez, kölcsönösen örülünk egymásnak. Ez így nem fejez ki elég erősen, hiszen olyan, mintha a legközelebbi családtagjaimhoz térnék vissza. A gyerekeim után talán őket szeretem a legjobban. Jó itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése