 |
| Utcai mosoda könyvekkel |
Talán már írtam, hogy kitaláltam, bébi-sittelést vállalok itt. Ennek három előnye van, ha abból kettő teljesül, már jó. Szeretek gyerekkel foglalkozni, héberül kell beszélni, pénzt kapok érte. Na, tegnap megvolt az első ügyfelem, öthónapos kislány személyében. Magyar gyerekdalokat énekeltem neki, nagyon élveztem, és a közel háromórás babázásért kaptam 120 sékelt. Ez kb. ötödannyi, mint amennyit a terápiás üléseimért kapok Magyarországon, és kb. ötvenedannyi, mint amennyit a coacholásért. Otthon csúcsvezetőket szelidítek, itt beindítom a gyerekszelidítési vagy gyerekvadítási üzletágamat.
Ma beszélgettem a rabbival. Meséltem neki a tegnapi gyerek-ügyletemet, rácsodálkozott, hogy milyen hamar sikerült. Jé, tényleg! Csak szeptemberben találtam ki. Aztán meséltem, hogy az egyetlen haredit, akit ismertem és tiszteltem Budapesten, elhagyta a felesége erőszakoskodás miatt. Az ő válasza meglepő, és első hallásra érthetetlen volt. "Vannak, akik pszichiátriára mennek, és beszedik a gyógyszert, amit kapnak, és vannak, akik terápiába mennek, és veszik a fáradságot, hogy dolgozzanak magukon." Kérdésemre, hogy ezt hogyan értsem, elmagyarázta, hogy van, akinek a Tóra napi beveendő gyógyszer, anélkül, hogy emésztené, és fejlesztené vele magát. Ez nagyon találó.
Úgy tűnik, háborús készülődés van. A híradóban mutatják, melyik városban van életmentő gyakorlat, ha netán cunami vagy rakétatámadás lenne. Ricsit kérdeztem, azt mondja, földrengés miatt vannak a gyakorlatok, de nem érti, miért pont most. Úgy látom, nem akar azzal foglalkozni, hogy háború is lehet. Másik nap pedig a Golánon zajló gyakorlatozást mutatják be. Még mindig nem tudom, hol van a legközelebbi óvóhely. Mégis biztonságban érzem magam. Úgy látszik, a biztonságérzetnek viszonylag kevés köze van ahhoz, mekkora a tényleges veszély. Amikor jöttem, és szerelmet éreztem, akkor jött a gondolat, hogy a szerelem bennünk van, és keresünk egy megfelelő tárgyat neki. Ha nem találunk, akkor is találunk valakit, akire aztán nagynak bizonyul a kabát. Benne csalódunk, pedig mi aggattuk rá, ami nem rá való. Szerelem és háború egy könyvben.
Először azt akartam írni, hogy azért nézd meg, hol van az az óvóhely. Aztán az jutott eszembe,lehet, hogy neked az azt jelentené, hogy elfogadod a háború lehetőségét. Arra jutottam, hogy majd ha eljön egyáltalán az a pillanat, hogy nem érzed magad biztonságban, akkor úgyis megkeresed.
VálaszTörlésHehhe, vicces ilyen gondolatfolyamokat leírni :)
Jó gondolatmenet valóban. :)Tényleg vicces, mennyire természetesen lehet ilyenekről írni.
TörlésMár elfogadtam a háború lehetőségét, vagy nem is tudom. Nem tudom kizárni. De igazad van, majd akkor megtalálom.
Akiknél szukkotkor voltam, ott három dolgot tanultam, hogyan lehet háborúban túlélni és élni, de már nem emlékszem jól. Az egyik volt, hogy tudjam, hova kell menni. A másik azt hiszem, hogy legyen belső hitem, tudjam az életem értelmét, és a harmadik talán az együttműködéssel kapcsolatos.
Ha héberül olvasod, azt írd meg nekem. Akkor nagyon foglak irigyelni. :)
VálaszTörlés